¹Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tõletek?

²A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;

³A kik felõl nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élõ Isten Lelkével írva; nem kõtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.

⁴Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.

⁵Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezõleg a mi alkalmatos voltunk az Istentõl van:

⁶A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái []legyünk, nem betûé, hanem léleké; mert a betû megöl, a lélek pedig megelevenít.

⁷Ha pedig a halálnak betûkkel kövekbe vésett szolgálata dicsõséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsõsége miatt:

⁸Hogyne volna még inkább dicsõséges a léleknek szolgálata?

⁹Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsõséges, mennyivel inkább dicsõséges az igazság szolgálata?

¹⁰Sõt a dicsõített nem is dicsõséges ebben a részben az õt meghaladó dicsõség miatt.

¹¹Mert ha dicsõséges az elmulandó, sokkal inkább dicsõséges, a mi megmarad.

¹²Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;

¹³És nem, miként Mózes, [a ki] leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.

¹⁴De megtompultak az õ elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tûnik el;

¹⁵Sõt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az õ szívökre.

¹⁶Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.

¹⁷Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

¹⁸Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl.