¹Evel ma'z ae Jezuz kuit eus an templ, e ziskibien a dostaas outañ, evit diskouez dezhañ savadurioù bras an templ.

¹És kijõvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az õ tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.

²Met eñ a lavaras dezho: Ha gwelout a rit an holl draoù-se? Me en lavar deoc'h e gwirionez, ne chomo ket anezho amañ maen war vaen na vo diskaret.

²Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kõ kövön, mely le nem romboltatik.

³Hag evel ma oa azezet war Venez an Olived, an diskibien a dostaas outañ, a-du, o lavarout: Lavar deomp pegoulz e c'hoarvezo kement-se, ha pehini e vo ar sin eus da zonedigezh hag eus fin ar bed?

³Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?

⁴Jezuz a respontas dezho: Diwallit na dromplfe den ac'hanoc'h.

⁴És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,

⁵Rak meur a hini a zeuio dindan va anv, o lavarout: Me eo ar C'hrist; hag e tromplint kalz a dud.

⁵Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.

⁶Klevout a reot komz eus brezelioù, ha brud eus brezelioù, lakait evezh na vefec'h spontet; rak ret eo e teufe an traoù-se, met kement-se ne vo ket c'hoazh ar fin.

⁶Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.

⁷Rak ur bobl a savo a-enep ur bobl all, hag ur rouantelezh a-enep ur rouantelezh all; hag e vo e meur a lec'h, naonegezhioù, [bosennoù] ha krenoù-douar;

⁷Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.

⁸an traoù-mañ ne vo nemet ar penn-kentañ eus ar gloazioù.

⁸Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.

⁹Neuze e roint ac'hanoc'h evit bezañ poaniet, hag e lazhint ac'hanoc'h, hag e viot kasaet gant an holl bobloù, abalamour da'm anv.

⁹Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek minden nép elõtt az én nevemért.

¹⁰Neuze ivez, meur a hini a gouezho, en em drubardo, hag en em gasaio an eil egile.

¹⁰És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást.

¹¹Kalz a fals-profeded a savo, hag a dromplo kalz a dud.

¹¹És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.

¹²Dre ma vo kresket an direizhder, karantez meur a hini a yenaio.

¹²És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.

¹³Met an hini a gendalc'ho betek ar fin, a vo salvet.

¹³De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

¹⁴An Aviel-mañ eus ar rouantelezh a vo prezeget er bed a-bezh, evit reiñ testeni d'an holl bobloù; neuze e teuio ar fin.

¹⁴És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.

¹⁵Dre-se, pa welot an euzhusted eus ar glac'har, m'en deus komzet ar profed Daniel anezhi, deuet el lec'h santel (ra gompreno an neb a lenn),

¹⁵Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):

¹⁶neuze ar re a vo e Judea, ra dec'hint war ar menezioù,

¹⁶Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;

¹⁷an hini a vo war an doenn, ra ne ziskenno ket da gemer ar pezh a zo en e di,

¹⁷A ház tetején levõ ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;

¹⁸hag an hini a vo er parkeier, ra ne zistroio ket a-dreñv da gemer e vantell.

¹⁸És a mezõn levõ ne térjen vissza, hogy az õ ruháját elvigye.

¹⁹Gwalleur d'ar gwragez brazez, ha d'ar magerezed en deizioù-se!

¹⁹Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.

²⁰Pedit evit na erruo ket ho tec'h er goañv, nag e deiz ar sabad.

²⁰Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:

²¹Rak bez' e vo neuze ur glac'har ken bras, evel n'eus ket bet adalek penn-kentañ ar bed betek vremañ, ha ne vo biken.

²¹Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.

²²Ha ma ne vije ket bet berraet an deizioù-se, den ebet ne vije salvet; met abalamour d'ar re zibabet, an deizioù-se a vo berraet.

²²És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.

²³Neuze, mar lavar unan bennak deoc'h: Setu, ar C'hrist a zo amañ, pe aze, na gredit ket.

²³Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.

²⁴Rak fals-kristed ha fals-profeded a savo; hag e raint sinoù ha burzhudoù da dromplañ, ma vije gallet, zoken ar re zibabet.

²⁴Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.

²⁵Setu, em eus e lavaret deoc'h a-raok.

²⁵Ímé eleve megmondottam néktek.

²⁶Mar lavarer eta deoc'h: Setu, emañ el lec'h distro, n'it ket; setu, emañ er c'hambroù, na gredit ket.

²⁶Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belsõ szobákban; ne higyjétek.

²⁷Rak, evel ma teu al luc'hedenn eus ar sav-heol ha ma he gweler betek ar c'huzh-heol, evel-se e vo donedigezh Mab an den.

²⁷Mert a miképen a villámlás napkeletrõl támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.

²⁸E pep lec'h bennak ma vo ar c'horf marv, eno en em zastumo an erered.

²⁸Mert a hol a dög, oda gyûlnek a keselyûk.

²⁹Raktal goude an deizioù a c'hlac'har-mañ, an heol a vo teñvalaet, al loar ne roio ket he sklêrijenn, ar stered a gouezho eus an oabl, ha galloudoù an neñv a vo brañsellet.

²⁹Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égrõl lehullanak, és az egeknek erõsségei megrendülnek.

³⁰Neuze sin Mab an den en em ziskouezo en neñv, holl bobloù an douar a glemmo en ur skeiñ war boull o c'halon, hag e welint Mab an den o tont war goabr an neñv, gant ur galloud hag ur gloar bras;

³⁰És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljõni az ég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel.

³¹Eñ a gaso e aeled gant an trompilh tregernus, da zastum e re zibabet eus ar pevar avel, adalek ur penn eus an neñv betek ur penn all.

³¹És elküldi az õ angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyûjtik az õ választottait a négy szelek felõl, az ég egyik végétõl a másik végéig.

³²Deskit dre barabolenn ar wezenn-fiez: pa zeu he brankoù da vezañ tener hag he delioù da vountañ, ec'h anavezit eo tost an hañv;

³²A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:

³³evel-se ivez, pa welot kement-se oc'h erruout, gouezit Mab an den a zo tost, hag ouzh an nor.

³³Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt.

³⁴Me a lavar deoc'h e gwirionez, penaos ar rummad-mañ ne dremeno ket, ken na vo c'hoarvezet an holl draoù-se.

³⁴Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.

³⁵An neñv hag an douar a dremeno, met va gerioù ne dremenint ket.

³⁵Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

³⁶Evit ar pezh a sell ouzh an deiz hag an eur, den n'o anavez, nag aeled an neñv, nag ar Mab, met an Tad hepken.

³⁶Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.

³⁷Ar pezh a c'hoarvezas en amzer Noe, evel-se a c'hoarvezo ivez da zonedigezh Mab an den;

³⁷A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

³⁸rak en deizioù a-raok an dour-beuz, an dud a zebre hag a eve, en em zimeze hag a zimeze o bugale, betek an deiz ma'z eas Noe en arc'h,

³⁸Mert a miképen az özönvíz elõtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.

³⁹hag ne ouezjont netra ken a zeuas an dour-beuz d'o c'has holl gantañ; evel-se e vo ivez da zonedigezh Mab an den.

³⁹És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

⁴⁰Neuze, e vo daou zen en ur park, unan a vo kemeret hag egile lezet,

⁴⁰Akkor ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

⁴¹e vo div wreg o valañ en ur vilin, unan a vo kemeret hag eben lezet.

⁴¹Két asszony õröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

⁴²Chomit dihun eta, rak n'ouzoc'h ket da bet eur e teuio hoc'h Aotrou.

⁴²Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jõ el a ti Uratok.

⁴³Gouezit mat, ma anavezfe mestr an ti da bet beilhadenn eus an noz e tlefe ar laer dont, e chomfe dihun ha ne lezfe ket toullañ e di.

⁴³Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jõ el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.

⁴⁴Dre-se, c'hwi ivez, en em zalc'hit prest, rak Mab an den a zeuio d'an eur na soñjit ket.

⁴⁴Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jõ el az embernek Fia.

⁴⁵Piv eo eta ar mevel feal ha poellek a zo bet lakaet gant e aotrou war e dud, evit reiñ dezho boued en amzer dereat?

⁴⁵Kicsoda hát a hû és bölcs szolga, a kit az õ ura gondviselõvé tõn az õ házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?

⁴⁶Eürus ar mevel-se, pa zeuio en-dro e aotrou, mar bez kavet gantañ oc'h ober evel-se!

⁴⁶Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ily munkában talál.

⁴⁷Me a lavar deoc'h e gwirionez, e lakaat a raio war e holl vadoù.

⁴⁷Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselõvé teszi õt.

⁴⁸Met, mar deo drouk ar mevel-se, ha ma lavar en e galon: Va aotrou a zale da zont en-dro,

⁴⁸Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az õ szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;

⁴⁹ha ma teu da skeiñ gant e genseurted, ha da zebriñ ha da evañ gant ar vezvierien,

⁴⁹És az õ szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:

⁵⁰aotrou ar mevel-se a zeuio d'an deiz na c'hortozo ket ha d'an eur ne ouezo ket,

⁵⁰Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,

⁵¹hag e tispenno anezhañ, hag e roio dezhañ e lod gant ar bilpouzed; eno eo, e vo goueladegoù ha grigoñsadegoù-dent.

⁵¹És ketté vágatja õt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.