1Mi estas la viro, kiu spertis suferon sub la vergo de Lia kolero.
1Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.
2Min Li kondukis kaj irigis en mallumon, ne en lumon.
2Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3Nur sur min Li turnas Sian manon cxiutage denove.
3Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.
4Li maljunigis mian karnon kaj hauxton, rompis miajn ostojn.
4Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5Li konstruis cxirkaux mi, cxirkauxis min per maldolcxajxoj kaj malfacilajxoj.
5[Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6En mallumon Li lokis min, kiel porcxiamajn mortintojn.
6Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7Li cxirkauxbaris min, ke mi ne povu eliri; Li ligis min per pezaj cxenoj.
7Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8Kvankam mi krias kaj vokas, Li kovras Siajn orelojn antaux mia pregxo.
8Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9Li baris miajn vojojn per hakitaj sxtonoj; Li kurbigis miajn vojetojn.
9Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.
10Li estas por mi kiel urso en embusko, kiel leono en kasxita loko.
10Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.
11Li depusxis min de miaj vojoj, kaj dissxiris min; Li faris min objekto de teruro.
11Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12Li strecxis Sian pafarkon, kaj starigis min kiel celon por Siaj sagoj.
12Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13En miajn renojn Li pafis la filojn de Sia sagujo.
13Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14Mi farigxis mokatajxo por mia tuta popolo, ilia cxiutaga rekantajxo.
14Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15Li satigis min per maldolcxajxo, trinkoplenigis min per vermuto.
15Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.
16Li disrompis miajn dentojn en malgrandajn pecojn, Li enpusxis min en cindron.
16És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17Mia animo estas forpusxita for de paco; bonstaton mi forgesis.
17És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.
18Kaj mi diris:Pereis mia forto kaj mia espero al la Eternulo.
18És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.
19La memoro pri mia mizero kaj miaj suferoj estas vermuto kaj galo.
19Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!
20Konstante rememorante tion, senfortigxas en mi mia animo.
20Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21Sed tion mi respondas al mia koro, kaj tial mi esperas:
21Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22GXi estas favorkoreco de la Eternulo, ke ni ne tute pereis; cxar Lia kompatemeco ne finigxis,
22Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!
23Sed cxiumatene gxi renovigxas; granda estas Via fideleco.
23Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!
24Mia parto estas la Eternulo, diras mia animo; tial mi esperas al Li.
24Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25La Eternulo estas bona por tiuj, kiuj esperas al Li, por la animo, kiu sercxas Lin.
25Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.
26Bone estas esperi pacience helpon de la Eternulo.
26Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27Bone estas al la homo, kiu portas jugon en sia juneco;
27Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28Li sidas solece kaj silentas, kiam li estas sxargxita;
28Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29Li metas sian busxon en polvon, kredante, ke ekzistas espero;
29Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?
30Li donas sian vangon al tiu, kiu lin batas; li satigas sin per malhonoro.
30Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.
31CXar ne por eterne forlasas la Sinjoro;
31Mert nem zár ki örökre az Úr.
32Se Li iun suferigas, Li ankaux kompatas pro Sia granda favorkoreco;
32Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.
33CXar ne el Sia koro Li sendas mizeron kaj suferon al la homoj.
33Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34Kiam oni premas sub siaj piedoj cxiujn malliberulojn de la tero,
34Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35Kiam oni forklinas la rajton de homo antaux la vizagxo de la Plejaltulo,
35Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;
36Kiam oni estas maljusta kontraux homo en lia jugxa afero-CXu la Sinjoro tion ne vidas?
36Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37Kiu povas per sia diro atingi, ke io farigxu, se la Sinjoro tion ne ordonis?
37Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38CXu ne el la busxo de la Plejaltulo eliras la decidoj pri malbono kaj pri bono?
38A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.
39Kial murmuras homo vivanta? CXiu murmuru kontraux siaj pekoj.
39Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]
40Ni trarigardu kaj esploru nian konduton, kaj ni revenu al la Eternulo;
40Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41Ni levu nian koron kaj niajn manojn al Dio en la cxielo.
41Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42Ni pekis kaj malobeis, kaj Vi ne pardonis.
42Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.
43Vi kovris Vin per kolero kaj persekutis nin; Vi mortigis, Vi ne kompatis.
43Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44Vi kovris Vin per nubo, por ke ne atingu Vin la pregxo.
44Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45Vi faris nin balaindajxo kaj abomenindajxo inter la popoloj.
45Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46Malfermegis kontraux ni sian busxon cxiuj niaj malamikoj.
46Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47Teruro kaj pereo trafis nin, ruinigo kaj malfelicxo.
47Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48Torentojn da akvo versxas mia okulo pri la malfelicxo de la filino de mia popolo.
48Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.
49Mia okulo fluigas kaj ne cxesas, ne ekzistas por gxi halto,
49Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50GXis la Eternulo ekrigardos kaj ekvidos de la cxielo.
50Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.
51Mia okulo suferigas mian animon pri cxiuj filinoj de mia urbo.
51Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52Senkauxze cxasas min kiel birdon miaj malamikoj;
52Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53Ili pereigas mian vivon en kavo, ili jxetas sur min sxtonojn.
53Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54Akvo levigxis kontraux mian kapon, kaj mi diris:Mi tute pereis.
54Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55Mi vokis Vian nomon, ho Eternulo, el la profunda kavo;
55Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.
56Vi auxdis mian vocxon; ne kovru Vian orelon antaux mia vokado pri liberigo.
56Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.
57Vi alproksimigxis, kiam mi vokis al Vi; Vi diris:Ne timu.
57Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58Vi, ho Sinjoro, defendis mian jugxaferon; Vi liberigis mian vivon.
58Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59Vi vidis, ho Eternulo, la maljustajxon, kiun mi suferas; jugxu mian aferon.
59Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60Vi vidis ilian tutan vengxon, cxiujn iliajn intencojn kontraux mi.
60Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61Vi auxdis ilian insultadon, ho Eternulo, cxiujn iliajn intencojn kontraux mi,
61Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62La parolojn de tiuj, kiuj levigxis kontraux min, kaj iliajn pensojn kontraux mi dum la tuta tago.
62Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63Rigardu, kiam ili sidas kaj kiam ili levigxas; mi cxiam estas ilia rekantajxo.
63Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.
64Redonu al ili repagon, ho Eternulo, laux la faroj de iliaj manoj.
64Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.
65Donu al ili doloron en la koro, sentigu al ili Vian malbenon.
65Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66Persekutu ilin en kolero, kaj ekstermu ilin el sub la cxielo de la Eternulo.
66Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!