¹Rememoru, ho Eternulo, kio farigxis al ni; Rigardu kaj vidu nian malhonoron!

¹Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

²Nia heredajxo transiris al fremduloj, Niaj domoj al aligentuloj.

²A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

³Ni farigxis orfoj senpatraj, Niaj patrinoj estas kiel vidvinoj.

³Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

⁴Nian akvon ni trinkas pro mono; Nian lignon ni ricevas nur pro pago.

⁴Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.

⁵Oni pelas nin je nia kolo; Ni lacigxis, sed oni ne permesas al ni ripozi.

⁵Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

⁶Al Egiptujo ni etendis la manon, Al Asirio, por satigxi per pano.

⁶Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

⁷Niaj patroj pekis, sed ili jam ne ekzistas; Kaj ni devas suferi pro iliaj malbonagoj.

⁷Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

⁸Sklavoj regas super ni; Kaj neniu liberigas nin el iliaj manoj.

⁸Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.

⁹Kun dangxero por nia vivo ni akiras nian panon, Pro la glavo en la dezerto.

⁹Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.

¹⁰Nia hauxto varmegigxis kiel forno, Por la kruela malsato.

¹⁰Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

¹¹La virinojn en Cion ili senhonorigis, La virgulinojn en la urboj de Judujo.

¹¹Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.

¹²La princoj estas pendigitaj je siaj manoj; La maljunulojn oni ne respektis.

¹²A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

¹³La junuloj devas porti muelsxtonojn; La knaboj falas sub la lignosxargxoj.

¹³Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

¹⁴La maljunuloj jam ne sidas cxe la pordegoj, La junuloj jam ne kantas.

¹⁴A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

¹⁵Malaperis la gajeco de nia koro; Niaj dancrondoj aliformigxis en funebron.

¹⁵Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

¹⁶Defalis la krono de nia kapo; Ho ve al ni, ke ni pekis!

¹⁶Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

¹⁷Pro tio senfortigxis nia koro, Pro tio senlumigxis niaj okuloj:

¹⁷Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

¹⁸Pro la monto Cion, ke gxi farigxis dezerta, Ke vulpoj vagas sur gxi.

¹⁸A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

¹⁹Sed Vi, ho Eternulo, kiu restas eterne Kaj kies trono staras de generacio al generacio,

¹⁹Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

²⁰Kial Vi forgesis nin kvazaux por eterne, Forlasis nin por longa tempo?

²⁰Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?

²¹Reirigu nin, ho Eternulo, al Vi, ke ni revenu; Renovigu niajn tagojn kiel en la tempo antauxa.

²¹Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

²²CXar cxu Vi nin tute forpusxis? Vi tre forte ekkoleris kontraux ni.

²²Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!