1בימים ההם בא יוחנן המטביל ויהי קרא במדבר יהודה לאמר׃
1Deg wussan-nni, iban-ed Yeḥya aɣeṭṭas, yețbecciṛ deg unezṛuf n tmurt n Yahuda,
2שובו כי מלכות השמים הגיעה׃
2iqqaṛ-ed : Tubet, beddlet tikli, axaṭer tagelda n igenwan tqeṛṛeb-ed.
3הלא זה הוא אשר נבא עליו ישעיהו הנביא לאמר קול קורא במדבר פנו דרך יהוה ישרו מסלותיו׃
3Fell-as i d-immeslay nnbi Iceɛya mi d-yenna : Ț-țaɣect n win ițɛeggiḍen di lxali : Heggit abrid n Sidi Ṛebbi, ssemsawit iberdan-is.
4והוא יוחנן לבושו שער גמלים ואזור עור במתניו ומאכלו חגבים ודבש היער׃
4Yeḥya yelsa llebsa yețwaxedmen s ccɛeṛ n welɣem, tabagust n weglim ɣef wammas-is, tamɛict-is d ibẓaẓ akk-d tament n lexla.
5ויצאו אליו ישבי ירושלים וכל יהודה וכל ככר הירדן׃
5Imezdaɣ meṛṛa n temdint n Lquds, tamurt n Yahuda akk-d tmura i d-yezzin i wasif n Urdun, țțasen-d ɣuṛ-es
6ויטבלו על ידו בירדן מתודים את חטאתם׃
6iwakken a d-qiṛṛen s ddnubat nsen, nețța yesseɣḍas-iten deg wasif nni n Urdun.
7ויהי כראותו רבים מן הפרושים והצדוקים נגשים לטבילתו ויאמר להם ילדי הצפעונים מי השכיל אתכם להמלט מן הקצף הבא׃
7Mi gwala aṭas n at ifariziyen d isaduqiyen i d-ițasen ad țwaɣeḍsen, yenna-yasen : A ccetla n izerman, anwa i kkun isfaqen belli tzemrem aț-țrewlem i lḥisab i d-iteddun ?
8לכן עשו פרי הראוי לתשובה׃
8Sbeggnet-ed s lecɣal-nwen belli tettubem, tbeddlem tikli.
9ואל תחשבו בלבבכם לאמר אברהם הוא אבינו כי אני אמר לכם כי מן האבנים האלה יכול האלהים להקים בנים לאברהם׃
9Ur qqaṛet ara i yiman-nwen : « Sidna Ibṛahim d jeddi-tneɣ » ! Axaṭer, a wen-iniɣ : SSidi Ṛebbi yezmer a d-yefk dderya i Ibṛahim seg idɣaɣen-agi.
10וכבר הושם הגרזן על שרש העצים והנה כל עץ אשר איננו עשה פרי טוב יגדע וישלך באש׃
10Ațan ihi tcaquṛt thegga ɣer izuṛan n ttjuṛ, yal ttejṛa ur d-nețțak ara lfakya lɛali, aț-țețwagzem, aț-țețwaḍeggeṛ ɣer tmes.
11הן אנכי טובל אתכם במים לתשובה והבא אחרי חזק הוא ממני אשר אינני כדי לשאת נעליו והוא יטבל אתכם ברוח הקדש ובאש׃
11Nekk sseɣḍaseɣ-kkun deg waman iwakken aț-țetubem, lameɛna a d-yas yiwen yesɛan tazmert akteṛ-iw, ur uklaleɣ ara a s-fsiɣ ula d arkasen is. Nețța a kkun-yesseɣḍes s Ṛṛuḥ iqedsen ț-țmes.
12אשר בידו המזרה וזרה את גרנו ואסף את דגנו אל אוצרו ואת המץ ישרפנו באש אשר לא תכבה׃
12Tazzert deg ufus-is, ad yebrez annar-is, ad ijmeɛ irden-is ɣer ikuffan, ma d alim a t-yesseṛɣ di tmes ur nxețți.
13ויבא ישוע מן הגליל הירדנה אל יוחנן להטבל על ידו׃
13Sidna Ɛisa yusa-d si tmurt n Jlili ɣer wasif n Urdun iwakken a t- yesseɣḍes Yeḥya.
14ויוחנן חשך אותו לאמר אני צריך להטבל על ידך ואתה בא אלי׃
14Yeḥya yugi, yenna-yas : D nekk i geḥwaǧen ad iyi- tesɣeḍseḍ, kečč tusiḍ-ed ɣuṛ-i iwakken a k-sɣeḍseɣ !
15ויען ישוע ויאמר אליו הניחה לי כי כן נאוה לנו למלא כל הצדקה וינח לו׃
15Sidna Ɛisa yerra-yas : Anef tura ! Akkagi i glaq a nexdem lebɣi n Sidi Ṛebbi ! DDɣa Yeḥya yunef-as.
16ויהי כאשר נטבל ישוע וימהר לעלות מן המים והנה נפתחו לו השמים וירא את רוח אלהים יורדת כיונה ונחה עליו׃
16Mi gețwaɣḍes Sidna Ɛisa, yeffeɣ-ed seg waman ; imiren kan ldin igenwan, yers-ed fell-as Ṛṛuḥ n Sidi Ṛebbi s ṣṣifa n tetbirt.
17והנה קול מן השמים אומר זה בני ידידי אשר רצתה נפשי בו׃
17Tekka-d yiwet n taɣect seg igenwan, tenna-d : «` Wagi d Mmi ameɛzuz, deg-s i gella lfeṛḥ-iw ! »