¹Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló;

¹保罗在帖撒罗尼迦的工作

²Sõt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek [is] hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással.

²我们从前在腓立比虽然受了苦，又被凌辱，可是靠着我们的　神，在强烈的反对之下，仍然放胆向你们述说　神的福音，这是你们知道的。

³Mert a mi buzdításunk nem hitetésbõl [van,] sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból:

³我们的呼吁，不是错谬的，不是污秽的，也没有诡诈。

⁴Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket.

⁴相反地，　神既然考验过我们，把福音委托给我们，我们就传讲，不像是讨人欢心的，而是讨那察验我们心思的　神的喜悦。

⁵Mert sem hízelkedõ beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság;

⁵我们从来不说奉承的话，这是你们知道的，　神可以作证，我们并没有借故起贪心，

⁶Sem emberektõl való dicsõítést nem kerestünk, sem tõletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai.

⁶也没有向你们或别人求取人的荣誉。

⁷De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az õ gyermekeit.

⁷我们身为基督使徒的，虽然有权利受人尊敬，但我们在你们中间却是谦和的，就像母亲乳养自己的孩子。

⁸Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.

⁸我们这样疼爱你们，不但乐意把　神的福音传给你们，连自己的性命也乐意给你们，因为你们是我们所爱的。

⁹Emlékez[het]tek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.

⁹弟兄们，你们应该记得我们的辛苦和劳碌；我们把　神的福音传给你们的时候，怎样昼夜作工，免得你们有人受累。

¹⁰Ti [vagytok] bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk elõttetek, a kik hisztek.

¹⁰我们对你们信的人是多么圣洁、公义、无可指摘，这是你们和　神都可以作证的。

¹¹Valamint tudjátok, hogy miként atya az õ gyermekeit, [úgy] intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.

¹¹正如你们知道的，我们是怎样好像父亲对待儿女一样对待你们各人：

¹²És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az õ országába és dicsõségébe hív titeket.

¹²劝勉你们，鼓励你们，叮嘱你们，要你们行事为人，配得上那召你们进入他的国和荣耀的　神。

¹³Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az [is]), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek.

¹³我们也为这缘故不住感谢　神，因为你们接受了我们所传的　神的道，不认为这是人的道，而认为这确实是　神的道。这道也运行在你们信的人里面。

¹⁴Mert ti, atyámfiai, követõi lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól,

¹⁴弟兄们，你们好像犹太地在基督耶稣里　神的众教会一样，他们怎样遭受犹太人的迫害，你们也照样遭受同族人的迫害。

¹⁵A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket [is] üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei;

¹⁵这些犹太人杀了主耶稣和众先知，又把我们赶出来。他们得不到　神的喜悦，并且和所有的人作对，

¹⁶A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bûneiket; de végre utólérte õket az [Isten] haragja.

¹⁶阻挠我们向外族人传道，不让他们得救，以致恶贯满盈。　神的忿怒终必临到他们身上。

¹⁷Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tõletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtõl-szemben láthassunk titeket.

¹⁷保罗渴望再访帖撒罗尼迦弟兄们，我们被迫暂时离开你们，不过是身体离开，心却没有离开。我们非常渴望再见到你们。

¹⁸Azért menni [is] akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán.

¹⁸因此，我们很想到你们那里去，我保罗也一再想去，只是撒但阻挡了我们。

¹⁹Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok [lesztek-]é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus elõtt az õ eljövetelekor?

¹⁹我们主耶稣再来的时候，我们在他面前的盼望、喜乐或所夸耀的冠冕是什么呢？不就是你们吗？

²⁰Bizony ti vagytok a mi dicsõségünk és örömünk.

²⁰是的，你们就是我们的荣耀，我们的喜乐。