¹Észrevévén Joáb, Sérujának fia, hogy a királynak szíve vágyakozik Absolon után,

¹约押设计安排押沙龙回来

²Elkülde Joáb Tékoa [városába], és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala, és monda néki: Kérlek tetessed, mintha nagy keserûséged volna, és öltözzél fel gyászruhába, és olajjal se kend meg magadat; és légy olyan, mint aféle asszony, ki sokáig siratta halottját.

²就派人到提哥亚去，从那里带了一位聪明的妇人来，对她说：“你要假装居丧的，穿上丧服，不要用油膏抹身体。要装成一个为死者居丧很久的妇人。

³És menj be a királyhoz, s így és így szólj hozzá. És Joáb szájába adta, hogy mit kelljen szólani.

³然后进去见王，对他这样这样说。”于是约押把要说的话教了她。

⁴Szóla azért a Tékoabeli asszony a királynak, minekutána arczczal a földre leborult, és térdet-fejet hajtott, és monda: Segíts meg, óh király!

⁴提哥亚妇人进去见王，俯伏在地，叩拜他，说：“王啊！求你帮助我。”

⁵És monda néki a király: Mi bajod van? Felele az: Óh, én özvegyasszony vagyok, mert az én férjem meghalt.

⁵王问她：“你有什么事呢？”她回答：“我实在是个寡妇，我的丈夫死了。

⁶És a te szolgálódnak két fia vala, kik összevesztek a mezõn, és mivel nem vala senki, a ki õket megvédte volna, az egyik megsérté a másikat és megölé.

⁶婢女有两个儿子；有一天，他们两人在田里打架，当时没有人劝开他们，这个就击打那个，竟把他打死了。

⁷És ímé az egész háznép ellene támadott a te szolgálóleányodnak, és ezt mondják: Add kezünkbe az õ testvérének gyilkosát, hadd öljük meg õt az õ testvérének lelkéért, a kit megölt, és veszessük el az örököst is. Így akarják eloltani a kicsiny szikrácskát, a mely [nékem] megmaradott, hogy az én férjemnek ne maradjon se neve, se maradéka a föld színén.

⁷看哪！现在全家族的人都起来攻击婢女，说：‘你要把那击杀他兄弟的凶手交出来，好让我们把他处死，以偿他兄弟的命，也可以灭绝那继承产业的。’这样他们要使我所剩下的炭火也都熄灭了，不让我丈夫在这世上留下名字，或留下后代。”

⁸Monda azért a király az asszonynak: Menj el házadhoz, és parancsolok a te dolgod felõl.

⁸王对那妇人说：“你回家去吧！我必为你下令办这件事。”

⁹Felele pedig a Tékoából való asszony a királynak: Uram király, én rajtam legyen a bûn súlya és az én atyámnak házán, de a király és az õ trónja ártatlan leszen.

⁹提哥亚妇人又对王说：“我主我王，愿这罪归于我和我父的家；愿王和王的王位与这罪无关。”

¹⁰Monda erre a király: A ki te ellened szól, hozd ide elõmbe, és többé nem fog illetni téged.

¹⁰王说：“对你说这事的，你就把他带到我这里来，他必不会再打扰你了。”

¹¹Akkor õ monda: Emlékezzék meg kérlek, a király az Úrról, a te Istenedrõl: hogy a vérbosszúló ne szaporítsa a pusztulást, és hogy az én fiamat ne veszessék el. Felele a király: Él az Úr, hogy a te fiadnak egy hajszála sem esik le a földre.

¹¹妇人说：“愿王记念耶和华你的　神，不许报血仇的人多行杀戮，免得他们灭绝我的儿子。”王说：“我指着永活的耶和华起誓，你的儿子连一根头发也不会落在地上。”

¹²És monda az asszony: Kérlek, hadd szóljon a te szolgálód csak egy szót az én uramnak, a királynak; és õ monda: Szólj.

¹²那妇人又说：“请允许婢女对我主我王再说一句话。”王说：“你说吧。”

¹³Akkor monda az asszony: Miért gondoltál ehhez hasonló dolgot az Isten népe ellen (mert mivel a király ezt a szót szólotta, mintegy maga is bûnös), hogy a király azt, a kit eltaszított magától, nem hívatja vissza?

¹³妇人说：“你为什么想出这样的事来陷害　神的子民呢？王说了这话，如果不让自己逃亡的人回来，就是个有罪的人了。

¹⁴Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntetvén, fel nem szedhetõ, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve elõtte az eltaszított sem.

¹⁴我们都是必死的，像水泼在地上不能收回来一样；但　神并不取去人的命，反而设法使逃亡的人不致永远离开他逃亡。

¹⁵Most annakokáért azért jöttem ide, hogy én szólnék a királynak, az én uramnak, noha sokan rettentettek engem ettõl; mindazáltal azt mondotta a te szolgálód: Mégis beszélek a királylyal, hátha megteszi a király, a mit az õ szolgálóleánya mond.

¹⁵现在我来对我主我王说这话，是因为众民使我害怕，所以婢女想：‘现在我要对王说，也许王会成全婢女所求的。’

¹⁶Igen, meghallgatja a király, és megszabadítja az õ szolgálóleányát annak kezébõl, a ki engem el akar veszteni és velem együtt az én fiamat az Istennek örökségébõl.

¹⁶人要把我和我的儿子从　神的产业上一同消灭，也许王会垂听，会把婢女从那人的手下救出来。

¹⁷Annakfelette ezt gondolta a te szolgálóleányod: Az én uramnak, a királynak beszéde szerezzen nyugodalmat, mert mint az Istennek angyala, olyan az én uram, a király, mivelhogy meghallgatja mind a jót, mind a gonoszt. És az Úr a te Istened legyen te veled.

¹⁷婢女又想：‘我主我王的话必能使我得安慰，因为我主我王像　神的使者一样，能分辨是非。愿耶和华你的　神与你同在。’”

¹⁸És felelvén a király, monda az asszonynak: Kérlek, ne tagadd meg, a mit tõled kérek. És monda az asszony: Mondja el az én uram, a király, kérlek!

¹⁸王对那妇人说：“我要问你一句话，请你不要瞒我。”妇人回答：“我主我王，请说！”

¹⁹És monda a király: Vajjon mindezekben nem a Joáb keze [van-é] veled? Felele az asszony, és monda: Él a te lelked, óh uram, király, hogy sem jobbra, sem balra nem lehet térni attól, a mit az én uram, a király szól; mert a te szolgád Joáb hagyta [ezt] nékem, és mindezeket a szókat õ adta a te szolgálóleányodnak szájába.

¹⁹王问：“这一切都是约押一手安排的吗？”妇人回答：“我指着我主我王起誓，王所说的丝毫不差。这正是王的仆人约押吩咐我的，这一切话也都是他教婢女说的。

²⁰Hogy a dolognak más fordulatot adjon, azért tette ezt Joáb, a te szolgád. De az én uram bölcs, az Isten angyalának bölcsesége szerint, hogy mindent észrevegyen, a mi a földön van.

²⁰王的仆人约押这样作，为要挽回这件事。我主有智慧，像　神使者的智慧一样，能知道世上的一切事。”

²¹Akkor monda a király Joábnak: Ímé megteszem ezt a dolgot. Eredj el, és hozd haza [az] [én] fiamat, Absolont.

²¹王对约押说：“看哪！这事我已经同意了。你去把那年轻人押沙龙带回来吧！”

²²És a földre arczczal leborula Joáb, és térdet-fejet hajtván, megköszöné a királynak, és monda Joáb: Ma ismerte meg, uram király, a te szolgád, hogy van valami becsületem elõtted; mert az õ szolgájának beszédét megcselekedte a király.

²²约押就面伏于地，叩拜王，为王祝福；又说：“今天你仆人知道在我主我王眼前蒙了恩宠，因为王成全了你仆人所求的。”

²³Felkele azért Joáb, és elméne Gessurba, és haza hozá Absolont Jeruzsálembe.

²³于是约押起来，往基述去，把押沙龙带回耶路撒冷。

²⁴És monda a király: Menjen a maga házába, és az én színemet ne lássa. Tére azért Absolon az õ házába, és a királynak orczáját nem láthatá.

²⁴王说：“让他回自己的家里去，不要见王的面。”押沙龙就转回自己的家里去，没有见王的面。

²⁵Nem vala pedig az egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon, ki dicséretre olyan méltó volna; tetõtõl fogva talpig õ benne semmi hiba nem vala.

²⁵押沙龙的仪表及其子女在全以色列中，没有一个人像押沙龙那样英俊，得人称赞，从脚底到头顶，都没有一点缺陷。

²⁶És mikor a fejét megnyiratja (mert minden esztendõben megnyiratja vala, mivel igen nehéz volna, azért nyiratja le), az õ fejének haja nyom vala kétszáz siklust a királyi mérték szerint.

²⁶他每年年底剪发一次，因为他头上的头发太厚，所以把它剪下来；他把头发剪下来以后，总是把头发称一称；按照王的法码重约两公斤。

²⁷Lõn pedig Absolonnak három fia és egy leánya, kinek neve Támár vala; ez igen szép termetû asszony vala.

²⁷押沙龙生了三个儿子，一个女儿。女儿名叫他玛，是个容貌美丽的女子。

²⁸Két esztendõt töltött immár Absolon Jeruzsálemben, de a királynak színét még nem látta.

²⁸大卫召见押沙龙和好如初押沙龙在耶路撒冷住了两年，都没有见王的面。

²⁹Elkülde azért Absolon Joábhoz, hogy õt a királyhoz küldje, ki nem akara hozzá menni; és elkülde másodszor is, de õ még sem akart elmenni.

²⁹押沙龙派人去叫约押来，要托他去见王，约押却不肯来见他。他第二次再派人去叫他，他还是不肯来。

³⁰Monda azért az õ szolgáinak: Nézzétek, a Joáb gazdasága az enyém mellett van, és ott van az õ árpája: menjetek el, és gyújtsátok fel tûzzel; és meggyújták az Absolon szolgái a gazdaságot tûzzel.

³⁰于是押沙龙对仆人说：“你们看，约押的一块田和我相邻，田里有大麦。你们去放火烧田！”押沙龙的仆人就放火把那块田烧了。

³¹Felkele azért Joáb, és méne Absolonhoz az õ házába, és monda néki: Mi az oka, hogy a te szolgáid az én gazdaságomat felgyújtották tûzzel?

³¹于是约押起来，到了押沙龙的家，问他：“你的仆人为什么放火烧了我那块田呢？”

³²Felele Absolon Joábnak: Azért mert hozzád küldöttem ily szóval, hogy ide jõjj, hogy a királyhoz küldjelek, hogy ezt mondjad [néki]: Mi szükség volt hazajõnöm Gessurból? Jobb volna most is nékem ott [lennem]. Most azért szeretném a király arczát látni; ha van bennem álnokság, ölessen meg engem.

³²押沙龙回答约押：“看哪，我派人去见你，说：‘请你到这里来，我要托你去见王，替我说：“我为什么从基述回来呢？我若是还留在那边，会觉得更好。”’现在，我要见王的面，如果我有罪，任由他把我杀死好了。”

³³Elméne azért Joáb a királyhoz, és megmondá néki. És akkor hivatá a [király] Absolont, és elméne a királyhoz, és fejet hajtván a király elõtt, arczczal a földre borula. És megcsókolá a király Absolont.

³³于是约押进去见王，把这事告诉了他，王就召见押沙龙。押沙龙进去见王，在王面前脸伏在地拜他，王就与押沙龙亲嘴。