¹És abban az idõben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idõ lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az idõben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.

¹册上有名的必蒙拯救

²És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.

²必有许多睡在尘土中的人醒过来，有的要得永生，有的要受羞辱，永远被憎恶。

³Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.

³那些使人有智慧的必发光，好像天上的光体；那些使许多人归义的必发光，如同星星，直到永永远远。

⁴Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végsõ idõig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.

⁴但以理啊！你要隐藏这些话，把这书密封，直到末期，必有许多人来往奔跑，知识增多。”

⁵És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettõ álla [ott,] egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján.

⁵下令封闭预言直到末期我但以理观看，看见另有两个天使，一个站在河岸的这边，一个站在河岸的那边。

⁶És mondá [egyik] a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?

⁶有一个问那身穿细麻衣、站在河水以上的人，说：“这些奇异的事的结局几时才到呢？”

⁷És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az õ jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élõre, hogy ideig, idõkig és fél idõig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.

⁷我听见那身穿细麻衣、站在河水以上的人，向天举起左右手，指着活到永远的主起誓，说：“要经过一载、二载、半载（“一载、二载、半载”或译：“一个时期、多个时期、半个时期”）；在他们完全粉碎圣民的势力的时候，这一切事就都要完成。”

⁸Én pedig hallám [ezt,] de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?

⁸我听见，却不明白，我就问：“我主啊，这些事的结局是怎样呢？”

⁹És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.

⁹他回答：“但以理啊！你只管去吧，因为这些话已经隐藏密封，直到末期。

¹⁰Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,

¹⁰许多人必洁净自己，使自己洁白，并且被熬炼。可是恶人仍然作恶。所有恶人都不明白，只有那些使人有智慧的才能明白。

¹¹És az idõtõl fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.

¹¹从废除常献祭，并设立那使地荒凉的可憎的像的时候起，必有一千二百九十天。

¹²Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.

¹²等候到一千三百三十五日的，那人是有福的。

¹³Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.

¹³你应去等待结局！你必安歇；到了末日，你必起来，承受你的分。”