1És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
1葡萄树的比喻
2Embernek fia! mire való a szõlõtõke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdõ fái között van?
2“人子啊！葡萄树的木料怎能胜过树林中的枝子呢？
3Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belõle? avagy vesznek-é belõle szeget, hogy mindenféle edényt akaszszanak reá?
3人可以从葡萄树上取木料制造物件吗？可以从葡萄树上取木料做钉子挂器皿吗？
4Ímé a tûznek adatott, hogy megemészsze; két végét megemésztette már a tûz, és közepe megpörkölõdött, vajjon való-é valami eszközre?
4看哪！已经拋在火里当作燃料，火既烧毁了两端，连中间也烧焦了，它还可以用来制造物件吗？
5Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belõle valamit most, mikor a tûz megemésztette és megpörkölõdött!
5看哪！它完整的时候，尚且不能用来制造物件，何况它被火烧毁和烧焦了，它还能用来做什么呢？”
6Azért így szól az Úr Isten: A mint a szõlõtõke fáját az erdõ fái közül a tûznek adtam megemésztésre, úgy adtam oda Jeruzsálem lakóit;
6因此，主耶和华这样说：“我怎样把树林中的葡萄树拋在火里当作燃料，也必照样对待耶路撒冷的居民。
7És ellenök fordítom arczomat. A tûzbõl jöttek ki és a tûz emészsze meg õket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor arczomat ellenök fordítom.
7我必变脸攻击他们；他们虽然从火里逃出来，火仍要吞灭他们；我变脸攻击他们的时候，你们就知道我是耶和华。
8És teszem a földet pusztasággá, mivelhogy elpártoltak tõlem, ezt mondja az Úr Isten.
8我必使这地荒凉，因为他们行了不忠的事。这是主耶和华的宣告。”