1Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, elõtted a hegyek elolvadnának; mint a tûz meggyújtja a rõzsét, a vizet a tûz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy elõtted reszkessenek a népek;
1求主降临彰显威荣
2Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és elõtted a hegyek elolvadnának.
2好像火烧着干柴，又像火把水烧开，使你的敌人认识你的名，使列国在你面前发颤。（本节在《马索拉抄本》为64:1）
3Hiszen öröktõl fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Õt várja.
3你行了可畏的事，是我们料想不到的，那时你降临，群山都在你面前震动。
4Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?
4自认罪过从古时以来，人未曾听过，耳未曾闻过，眼未曾见过，在你以外还有什么神，能为等候他的人行事的。
5És mi mindnyájan [olyanok] voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!
5你善待那些喜欢行义，在你的道路上记念你的人。看哪！你曾发怒，因为我们犯了罪；这样的情形已经很久，我们还能得救吗？
6S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tõlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.
6我们众人都像不洁净的人，我们所有的义，都像污秽的衣服；我们众人都像叶子枯干，我们的罪孽好像风一般把我们吹去。
7Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
7没有人呼求你的名，没有人奋起抓着你；因为你掩面不顾我们，使我们在自己罪孽的权势下融化。
8Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.
8耶和华啊！现在你还是我们的父；我们不过是泥土，你才是陶匠；我们众人都是你手所作的。
9Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lõn, Jeruzsálem kietlenné.
9耶和华啊！求你不要大发烈怒。不要永远记念罪孽。求你垂看我们，我们众人都是你的子民。
10Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tûz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.
10你的圣城变了旷野，锡安成了旷野，耶路撒冷成了荒场。
11Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?
11我们那圣洁和荣美的殿，就是我们的列祖赞美你的所在，被火烧了。我们所喜爱的一切，都成了废墟。
12耶和华啊！对这些事你还忍得住吗？你仍然缄默不言，使我们受苦到极点吗？