¹Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.

¹大卫的训诲诗，是在山洞时作的，是一篇祷告。我大声向耶和华呼求，高声向耶和华恳求。

²Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.

²我在他面前倾吐我的苦情，在他面前陈述我的患难。

³Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,

³我的灵在我里面软弱的时候，你知道我的道路。在我所行的路上，敌人暗设网罗陷害我。

⁴Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.

⁴求你向我右边观看，没有人关心我；我没有逃难的地方，也没有人照顾我。

⁵Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.

⁵耶和华啊！我向你呼求；我说：“你是我的避难所，是我在活人之地的业分。

⁶Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén;

⁶求你留心听我的呼求，因为我落到极卑微的地步；求你救我脱离逼迫我的人，因为他们比我强大。

⁷Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál! [ (Psalms 142:8) Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. ]

⁷求你把我从牢狱中领出来，好让我称赞你的名；义人必环绕着我，因为你以厚恩待我。”