¹Dávidé.

²Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.

³Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

⁴Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

⁵Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

⁶Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

⁷Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;

⁸A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

⁹Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

¹⁰Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.

¹¹Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

¹²Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

¹³Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.

¹⁴Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

¹⁵Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.