¹Énekek éneke, mely Salamoné.

²Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival;

³A te drága kenetid jók illatozásra;

⁴Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!

⁵Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;

⁶Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;

⁷Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret,

⁸Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!

⁹A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

¹⁰Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban,

¹¹Arany lánczokat csinálunk néked,

¹²Mikor a király az õ asztalánál ül,

¹³[Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,

¹⁴[Mint] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt,

¹⁵Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,

¹⁶Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges,

¹⁷A mi házainknak gerendái czédrusfák,