¹Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.

¹Aga olles kaasabilised me manitsemegi teid, et te Jumala armu ilmaasjata vastu ei võtaks,

²Mert õ mondja: Kellemetes idõben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idõ, ímé itt az üdvösség napja.

²ta ütleb ju: 'Ma olen sind kuulnud soodsal ajal ja aidanud sind päästepäeval.' Ennäe, nüüd on ülisoodus aeg! Ennäe, nüüd on päästepäev!

³Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.

³Me ei anna mitte milleski põhjust komistamiseks, et seda ametit ei laimataks,

⁴Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tûrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.

⁴vaid näitame end Jumala abilistena kõiges: suures kannatlikkuses, ahistustes, hädades, kitsikustes,

⁵Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bõjtölésben.

⁵hoopide all, vangis, mässudes, vaevanägemistes, valvamistes, paastumistes,

⁶Tisztaságban, tudományban, hosszútûrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,

⁶puhtuses, tunnetuses, pikameelsuses, helduses, Pühas Vaimus, siiras armastuses,

⁷Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felõl való fegyvereivel;

⁷tõe sõnas, Jumala väes, õiguse relvadega paremas ja vasakus käes,

⁸Dicsõség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetõk, és igazak;

⁸aus ja häbis, laituse all ja kiituse all; kui eksitajad, ja siiski tõerääkijad;

⁹Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élõk; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;

⁹kui tundmatud, ent ometi tuntud; kui surijad - ja ennäe, me elame!; kui karistatud, aga mitte surmatud;

¹⁰Mint bánkódók, noha mindig örvendezõk; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.

¹⁰kui kurvad, aga ikka rõõmsad; kui vaesed, kes siiski paljusid rikkaks teevad; kui need, kellel ei ole midagi ja kelle päralt on kõik.

¹¹A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.

¹¹Meie suu on teile avatud, korintlased, meie süda on avardunud.

¹²Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.

¹²Teil ei ole meie sees kitsas, vaid teil on kitsas teie oma südames.

¹³Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.

¹³Ma ütlen teile kui lastele: Vastutasuks avarduge teiegi!

¹⁴Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

¹⁴Ärge hakake vedama võõras ikkes koos uskmatutega! Mis ühist on õigusel ja ülekohtul või mis osadust valgusel pimedusega?

¹⁵És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívõnek hitetlenhez?

¹⁵Mis kooskõla on Kristusel Beliariga või mis osa on usklikul uskmatuga?

¹⁶Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élõ Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és õk én népem lesznek.

¹⁶Kuidas sobib Jumala tempel kokku ebajumalatega? Meie oleme ju elava Jumala tempel, nõnda nagu Jumal on öelnud: 'Ma tahan nende seas elada ja käia ja olla nende Jumal, ja nemad on minu rahvas.

¹⁷Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

¹⁷Seepärast minge ära nende keskelt ja eralduge neist,' ütleb Issand, 'ja ärge puudutage rüvedat, siis ma võtan teid vastu

¹⁸És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

¹⁸ja olen teile Isaks, ja teie olete mulle poegadeks ja tütardeks,' ütleb Kõigeväeline Issand.