1Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fõk lesznek az ítélettételben;
1Vaata, kuningas hakkab valitsema õigluses ja vürstid asuvad juhtima, nagu on kohus.
2Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kõszál árnyéka a szomjúhozó földön.
2Siis on igaüks neist otsekui pelgupaik tuule või ulualune vihmahoo eest, otsekui veeojad põuases paigas, otsekui võimsa kalju vari märga igatseval maal.
3És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
3Siis pole nägijate silmad suletud ja kuuljate kõrvad panevad tähele.
4A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
4Läbematute süda õpib tundma tõde ja kogelejate keel ruttab selgesti rääkima.
5Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek.
5Jõledat ei hüüta enam õilsaks ja petist ei nimetata auliseks.
6Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az õ szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezõ lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
6Sest jõle räägib jõledust ja ta süda taotleb nurjatust, et teha jumalavallatust ja rääkida Issanda kohta valet, et näljast hinge lasta nälgida ja janusele keelata jooki.
7A csalárdnak eszközei csalárdok, õ álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
7Petise relvad on kurjad, ta kavatseb häbitegusid, et hävitada hädalisi valekõnega, isegi kui vaene räägib õigust.
8De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
8Aga õilis kavatseb õilsaid asju ja jääb püsima õilsate asjade juurde.
9Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!
9Muretud naised, tõuske üles, kuulake mu häält; hooletud tütred, kuulake mu kõnet!
10Kevés idõ multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
10Veel aasta ja mõned päevad, siis te, hooletud, värisete, sest viinamarjalõikusel on lõpp, korjamist enam ei tule.
11Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
11Vabisege, muretud, värisege, muretud, värisege, hooletud, riietuge lahti, võtke endid alasti ja vöötage niuded!
12Gyászolják az emlõket, a szép mezõket, a termõ szõlõtõket.
12Siis lüüakse endile vastu rindu toredate põldude pärast, viljakate viinapuude pärast,
13Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendõ városnak minden öröm-házait;
13minu rahva põllumaa pärast, mis kasvatab kibuvitsu ja ohakaid, jah, kõigi lusthoonete pärast selles ülemeelikus linnas.
14A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
14Sest palee jääb maha, linna lärm lakkab, templiküngas ja vahitorn muutuvad igavesti kõledaiks väljadeks, metseeslitele rõõmuks, karjadele karjamaaks,
15Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termõfölddé, és a termõföld erdõnek tartatik;
15kuni meie peale valatakse Vaim ülalt. Siis saab kõrb viljapuuaiaks ja viljapuuaeda hakatakse pidama metsaks.
16És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termõföldön;
16Siis elab õigus kõrbes ja õiglus võtab aset viljapuuaias.
17És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
17Ja õigluse vili on rahu, õigluse tulemuseks püsiv rahulik elu ning julgeolek.
18Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
18Ja mu rahvas elab rahu eluasemel, kindlais elamuis ning häirimatuis hingamispaigus,
19De jégesõ hull és megdõl az erdõ, és a város elsülyedve elsülyed!
19kui sajab rahet, mets langeb maha ja linn vajub madalusse.
20Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!
20Õnnelikud olete teie, külvajad kõigi vete ääres, kes te võite härja ja eesli jalga lasta vabalt joosta.