¹Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levõ tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.

¹Jaakobus, Jumala ja Issanda Jeesuse Kristuse sulane, saadab tervitusi kaheteistkümnele hajali asuvale suguharule.

²Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,

²Pidage seda lausa rõõmuks, mu vennad, kui te satute mitmesugustesse kiusatustesse,

³Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.

³kuna te teate, et teie usu läbikatsumine teeb teid kannatlikuks.

⁴A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.

⁴Aga kannatlikkus olgu täiuslik, et te oleksite täiuslikud ja terviklikud ega oleks teis midagi vajaka.

⁵Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

⁵Kui kellelgi teist jääb vajaka tarkust, siis ta palugu Jumalalt, kes kõigile annab heldelt ega tee etteheiteid, ja talle antakse.

⁶De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.

⁶Aga ta palugu usus, ilma kahtlemata, sest kahtleja sarnaneb tuule tõstetud ja sinna-tänna paisatud merelainega.

⁷Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;

⁷Selline inimene ärgu ometi arvaku, et ta midagi saab Issandalt,

⁸A kétszívû, a minden útjában állhatatlan ember.

⁸ta on hingelt kaksipidine mees, ebakindel kõigil oma teedel.

⁹Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az õ nagyságával;

⁹Madal vend kiidelgu oma kõrgusest,

¹⁰A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága.

¹⁰rikas aga oma madalusest, sest ta kaob nagu rohu õieke.

¹¹Mert felkél a nap az õ hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban.

¹¹Sest päike tõuseb lõõsaga ja kuivatab ära rohu, selle õieke variseb maha ja ta palge kaunidus kaob. Nõnda närtsib ka rikas oma ettevõtmistes.

¹²Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.

¹²Õnnis on mees, kes peab vastu kiusatuses, sest kui ta on läbi katsutud, siis ta saab pärjaks elu, mille Issand on tõotanud neile, kes teda armastavad.

¹³Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem kísért.

¹³Ärgu kiusatav öelgu: 'Jumal kiusab mind!' Sest Jumalat ei saa kiusata kurjaga, tema ise ei kiusa kedagi.

¹⁴Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

¹⁴Pigem on nii, et igaüht kiusab ta enese himu, ahvatledes ja peibutades.

¹⁵Azután a kívánság megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz.

¹⁵Kui seejärel himu on viljastunud, toob ta ilmale patu, aga täideviidud patt sünnitab surma.

¹⁶Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!

¹⁶Ärge eksige, mu armsad vennad!

¹⁷Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

¹⁷Iga hea and ja iga täiuslik kink tuleb ülalt, valguste Isalt, kelle juures ei ole muutust ega varjutuste varju.

¹⁸Az õ akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az õ teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

¹⁸Tema on oma tahtel meid sünnitanud tõe sõna kaudu, et me oleksime otsekui uudsevili tema loodute seas.

¹⁹Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

¹⁹Teadke seda, mu armsad vennad! Iga inimene olgu aga kärmas kuulama, pikaldane rääkima, pikaldane vihastama.

²⁰Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.

²⁰Sest mehe viha ei soeta õigust Jumala ees.

²¹Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.

²¹Seepärast pange maha kõik rüvedus ja rohke kurjus ning võtke tasaduses vastu sõna, mis teisse on istutatud ja suudab päästa teie hinge.

²²Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.

²²Aga olge sõna tegijad ja mitte üksnes kuuljad, pettes iseendid.

²³Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát:

²³Sest kui keegi sõna kuuleb, aga selle järgi ei tee, siis ta sarnaneb mehega, kes vaatleb oma ihulikku palet peeglist.

²⁴Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.

²⁴Ta vaatles ennast, läks minema ja unustas varsti, missugune ta oli.

²⁵De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sõt cselekedet követõje lévén, az boldog lesz az õ cselekedetében.

²⁵Kes on aga kummargil vaadanud vabaduse täiuslikku seadusse ja sellesse ka jääb, ei ole unustav kuulja, vaid tegude tegija - see on õnnis oma tegemises.

²⁶Ha valaki istentisztelõnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sõt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.

²⁶Kui keegi arvab end Jumalat teenivat, oma keelt aga ei ohjelda, siis ta petab oma südant. Selline jumalateenistus on tühine.

²⁷Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, [és] szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.

²⁷Jumala ja Isa silmis puhas ja laitmatu jumalateenistus on käia vaatamas vaeslapsi ja lesknaisi nende viletsuses ja hoida iseennast maailma poolt määrimata.