1Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljõ az Úrnak napja; mert közel van [az.]
1Puhuge sarve Siionis, tõstke häält mu pühal mäel! Värisegu kõik maa elanikud, sest Issanda päev tuleb, see on ligidal,
2Sötétségnek és homálynak napja; felhõnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülõ alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktõl fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségrõl nemzetségre.
2pime ja must päev, pilvine ja sünge päev! Nõnda nagu koit laotub mägedele, tuleb suur ja vägev rahvas, kelle sarnast pole olnud igiaegadest alates ega tule ka enam pärast teda, tulevaste põlvede aastateni.
3Elõtte tûz emészt, utána láng lobog; elõtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tõle semmi.
3Tema ees käib hävitav tuli ja tema taga kõrvetav leek; tema ees on maa otsekui Eedeni aed, aga tema taga on tühi kõrb ja ei olegi pääsu tema eest.
4A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
4Neil on otse hobuste välimus ja nad jooksevad kui sõjaratsud.
5Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztõ láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
5Otsekui sõjavankrite mürinal kihutavad nad üle mäeharjade, mühinal, kõrsi põletava tuleleegi moel, vägeva rahva sarnaselt, kes on valmis tapluseks.
6Elrémülnek tõle a népek; minden arcz elsáppad.
6Nende ees värisevad rahvad, kahvatuvad kõik palged.
7Száguldoznak, mint a hõsök, felhágnak a kõfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
7Nad ruttavad nagu võitlejad, ronivad müüridele nagu sõdurid. Igaüks käib oma teed ega muuda oma rada.
8Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
8Üks ei tõuka teist, igaüks käib oma teed; nad sööstavad peatumata viskodade vahelt läbi.
9Betörnek a városba, futkároznak a kõfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
9Nad tormavad linna, jooksevad müürile, ronivad kodadesse, tungivad akendest sisse nagu varas.
10Reszket elõttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
10Nende ees väriseb maa, põrub taevas, päike ja kuu lähevad mustaks ja tähed kaotavad oma sära.
11És megzendül az Úrnak szava az õ serege elõtt, mert felette nagy az õ tábora; mert hatalmas az õ rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
11Ja Issand laseb oma häält kõlada oma sõjaväe ees, sest tema leer on väga suur. Tõesti, vägev on tema käsutäitja, sest Issanda päev on suur ja väga kardetav, kes suudaks seda taluda?
12De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bõjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
12Aga veel nüüdki ütleb Issand: Pöörduge minu poole kõigest südamest, paastudes, nuttes ja kurtes!
13És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülõ és irgalmas õ; késedelmes a haragra és nagy kegyelmû, és bánkódik a gonosz miatt.
13Käristage lõhki oma süda, aga mitte oma riided, ja pöörduge Issanda, oma Jumala poole, sest tema on armuline ja halastaja, pika meelega ja rikas heldusest, ja tema kahetseb kurja!
14Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
14Kes teab, vahest ta pöördub ja kahetseb ja jätab enese järele õnnistuse, nii et te saate tuua roaohvrit ja joogiohvrit Issandale, oma Jumalale?
15Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bõjtöt, hirdessetek gyûlést!
15Puhuge sarve Siionis, pühitsege paastupüha, kutsuge kokku pühalik koosolek!
16Gyûjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyûjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a võlegény az õ ágyasházából és a menyasszony is az õ szobájából.
16Koguge rahvas, pühitsege kogudust, tooge kokku vanemad, koguge lapsed ja imikud, peigmees tulgu välja oma toast ja pruut oma kambrist!
17A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az õ Istenök?
17Eeskoja ja altari vahel nutku preestrid, Issanda teenrid, ja öelgu: Säästa, Issand, oma rahvast, ja ära anna oma pärisosa teotuseks, paganaile pilgata! Miks peaks rahvaste seas öeldama: Kus on nüüd nende Jumal?'
18Erre buzgó lõn az Úrnak szeretete az õ földe iránt, és kegyelmezett az õ népének.
18Siis Issand hoolitseb oma maa eest ja tunneb oma rahvale kaasa.
19És választ tõn az Úr, és mondá az õ népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
19Ja Issand kostab ning ütleb oma rahvale: 'Vaata, ma läkitan teile vilja, veini ja õli, et teil on seda kõike küllalt. Ma ei anna teid enam teotuseks paganate sekka.
20Az északi [népet] is elûzöm tõletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bûze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
20Ja selle põhja poolt tulija ajan ma teist kaugele, hajutan ta kuivale ja tühjale maale, ta eelväe Idamerre, ta järelväe Läänemerre; ja temast tõuseb hais, tõuseb roiskumise lehk, sellepärast et ta tahtis teha suuri asju.
21Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
21Ära karda, maa! Hõiska ja rõõmusta, sest Issand teeb suuri asju!
22Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szõlõ is kitárják gazdagságukat.
22Ärge kartke, välja loomad, sest kõrbe rohumaad löövad haljendama ja puud hakkavad vilja kandma, viigi- ja viinapuud kannavad külluslikult!
23Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esõt igazság szerint, és korai és kései esõt hullat néktek az elsõ [hónapban.]
23Ja teie, Siioni lapsed, hõisake ja rõõmustage Issandas, oma Jumalas, sest tema annab teile õiglaselt varajast vihma, saadab vihma teile alla, varajase ja hilise vihma nagu ennegi!
24És megtelnek a csûrök gabonával, és bõven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
24Siis saavad rehealused täis nisu ning tõrred voolavad üle veinist ja õlist.
25És kipótolom néktek az esztendõket, a melyeket tönkre tett a szöcskõ, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
25Ja ma tasun teile nende aastate eest, kui saagi sõid rohutirtsud, vastsed, mardikad ja röövikud - see mu suur sõjavägi, kelle ma läkitasin teie kallale.
26És esztek bõven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
26Te saate küllalt süüa, te sööte kõhud täis, ja kiidate Issandat, oma Jumalat, kes teiega on talitanud imepäraselt. Jah, mu rahvas ei jää igavesti häbisse.
27És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
27Ja te saate tunda, et mina olen Iisraeli keskel, et mina, Issand, olen teie Jumal ja ei keegi teine. Jah, mu rahvas ei jää igavesti häbisse.
28És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
29Sõt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
31A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelõtte eljõ az Úrnak nagy és rettenetes napja.
32De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!