¹A husvét ünnepe elõtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az õ órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette õket.

¹Aga enne paasapühi, kui Jeesus teadis, et tema tund on tulnud minna sellest maailmast ära Isa juurde, siis tema, kes oli armastanud omi selles maailmas, armastas neid lõpuni.

²És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el õt,

²Ja õhtusöömaajal olles, kui kurat oli juba pannud Juudas Iskarioti, Siimona poja südamesse, et ta tema reedaks,

³Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy õ az Istentõl jött és az Istenhez megy,

³ja kui Jeesus teadis, et Isa on andnud tema kätte kõik ning et ta on pärit Jumala juurest ja läheb tagasi Jumala juurde,

⁴Felkele a vacsorától, leveté a felsõ ruháját; és egy kendõt vévén, körülköté magát.

⁴tõusis ta õhtusöömaajalt üles, pani oma kuue ära, võttis rätiku ning sidus selle endale vööle.

⁵Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendõvel, a melylyel körül van kötve.

⁵Seejärel kallas ta vett vaagnasse ning hakkas pesema jüngrite jalgu ja kuivatama rätikuga, mis oli tal vööl.

⁶Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?

⁶Siis tuli ta Siimon Peetruse juurde. Too ütles temale: 'Issand, kas sina tahad pesta minu jalgu?'

⁷Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

⁷Jeesus vastas: 'Mida mina teen, seda sina praegu ei tea, aga küll sa pärast saad aru.'

⁸Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.

⁸Peetrus ütles talle: 'Mitte mingil juhul ei pese sina mu jalgu!' Jeesus vastas talle: 'Kui mina sind ei pese, siis ei ole sul osa minuga.'

⁹Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

⁹Siimon Peetrus ütles talle: 'Issand, ära siis pese üksnes mu jalgu, vaid ka käsi ja pead.'

¹⁰Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

¹⁰Jeesus ütles talle: 'Puhtaks pestul ei ole vaja pesta muud kui jalgu, sest ta on üleni puhas. Ka teie olete puhtad, kuid mitte kõik.'

¹¹Tudta ugyanis, hogy ki árulja el õt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!

¹¹Ta ju teadis, kes tema reedab, seepärast ta ütleski: 'Teie ei ole kõik puhtad.'

¹²Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsõ ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?

¹²Kui ta nüüd nende jalad oli pesnud ja oma kuue võtnud ning jälle lauda asunud, ütles ta neile: 'Kas te saate aru, mida ma olen teile teinud?

¹³Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok.

¹³Te hüüate mind 'Õpetaja' ja 'Issand', ja seda te ütlete õigesti, sest see ma olen.

¹⁴Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

¹⁴Kui nüüd mina, Issand ja Õpetaja, olen teie jalgu pesnud, siis tuleb teilgi pesta üksteise jalgu,

¹⁵Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.

¹⁵sest ma olen teile andnud eeskuju, et teiegi teeksite nõnda, nagu mina olen teile teinud.

¹⁶Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az õ Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.

¹⁶Tõesti, tõesti, ma ütlen teile, ei ole teener suurem kui ta isand ega saadik suurem kui see, kes tema on saatnud.

¹⁷Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

¹⁷Kui te seda teate, siis olete õndsad, kui nõnda ka teete.

¹⁸Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.

¹⁸Ma ei ütle seda teie kõikide kohta. Mina tean, keda ma olen valinud. Kuid Kiri peab minema täide: 'See, kes minu leiba sööb, on pöördunud minu vastu.'

¹⁹Most megmondom néktek, mielõtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.

¹⁹Ma ütlen teile seda juba praegu, enne kui see sünnib, et kui see sünnib, te usuksite, et mina olen see.

²⁰Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.

²⁰Tõesti, tõesti, ma ütlen teile, kes võtab vastu selle, kelle mina saadan, see võtab vastu minu, aga kes võtab vastu minu, see võtab vastu tema, kes on minu saatnud.'

²¹Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tõn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.

²¹Seda öelnud, võpatas Jeesus vaimus ja tunnistas: 'Tõesti, tõesti, ma ütlen teile, üks teie seast reedab minu.'

²²A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, [hogy ]kirõl szól.

²²Jüngrid vaatasid nõutuses üksteisele otsa ega osanud arvata, kelle kohta ta seda ütleb.

²³Egy pedig az õ tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.

²³Üks ta jüngritest, see, keda Jeesus armastas, oli tema kõrval lauas.

²⁴Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kirõl szól?

²⁴Siimon Peetrus noogutas nüüd peaga selle poole, öeldes: 'Küsi temalt, kes see on, kellest ta räägib?'

²⁵Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?

²⁵See jünger nõjatus siis Jeesuse rinnale ja ütles talle: 'Issand, kes see on?'

²⁶Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.

²⁶Siis vastas Jeesus: 'Seesama, kelle jaoks ma kastan palakese ja annan talle.' Siis ta kastis palakese ja andis Juudas Iskariotile, Siimona pojale.

²⁷És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.

²⁷Ja palakese järel läks saatan temasse. Jeesus ütles talle nüüd: 'Mida sa teed, tee kiiresti!'

²⁸Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.

²⁸Lauasistujatest ei taibanud aga keegi, mille kohta Jeesus talle nii ütles,

²⁹Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.

²⁹sest mõned arvasid, kuna Juudas oli kukruhoidja, et Jeesus ütles talle: 'Osta, mida vajame pühadeks!' või et ta käskis anda midagi vaestele.

³⁰Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.

³⁰Kui siis Juudas oli võtnud palakese vastu, lahkus ta kohe. Aga oli öö.

³¹Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsõítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsõítteték õ benne.

³¹Kui nüüd Juudas oli lahkunud, ütles Jeesus: 'Nüüd on Inimese Poeg kirgastatud ja Jumal on temas kirgastatud.

³²Ha megdicsõítteték õ benne az Isten, az Isten is megdicsõíti õt õ magában, és ezennel megdicsõíti õt.

³²Kui Jumal on temas kirgastatud, siis kirgastab Jumal temas ka ennast ja ta kirgastab teda just nüüd.

³³Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.

³³Lapsed, ma olen teiega veel pisut aega. Te hakkate mind otsima, ja nagu ma ütlesin juutidele: 'Kuhu mina lähen, sinna ei saa teie tulla', nii ütlen ma praegu ka teile.

³⁴Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

³⁴Ma annan teile uue käsu: armastage üksteist! Nõnda nagu mina teid olen armastanud, armastage teiegi üksteist!

³⁵Errõl ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

³⁵Sellest tunnevad kõik, et te olete minu jüngrid, kui te üksteist armastate.'

³⁶Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.

³⁶Siimon Peetrus küsis temalt: 'Issand, kuhu sa lähed?' Jeesus vastas: 'Kuhu mina lähen, sinna ei saa sina mulle praegu järgneda, aga sa järgned hiljem.'

³⁷Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!

³⁷Peetrus ütles talle: 'Issand, miks ma siis praegu ei saa sulle järgneda? Ma annan oma elu sinu eest.'

³⁸Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.

³⁸Jeesus vastas: 'Kas sina annad oma elu minu eest? Tõesti, tõesti, ma ütlen sulle, kukk ei laula enne, kui sina oled mind juba kolm korda salanud.