1Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.
1Mina olen mees, kes nägi viletsust tema nuhtluse nuudi all.
2Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
2Ta ajas mind ja pani mind käima pimeduses, mitte valguses.
3Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.
3Tõesti, ta pööras oma käe minu vastu ja tõstab seda minu vastu iga päev.
4Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.
4Ta kulutas mu liha ja naha, ta murdis mu luud.
5[Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
5Ta ehitas mu vastu kindluse ja ümbritses mind kibeduse ning vaevaga.
6Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
6Ta pani mu istuma pimedusse nagu need, kes on ammu surnud.
7Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
7Ta tegi mu ümber müüri ja ma ei pääse välja, ta pani mind raskeisse ahelaisse.
8Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
8Kuigi ma hüüan ja karjun appi, summutab tema mu palved.
9Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.
9Ta tegi mu teele tahutud kividest müüri, rikkus mu teerajad.
10Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.
10Ta on mulle varitsevaks karuks, peidus olevaks lõviks.
11Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
11Ta paiskas segi mu teed, kiskus mind lõhki, tegi mu lagedaks.
12Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
12Ta tõmbas oma ammu vinna ja pani mind oma nooltele märgiks.
13Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
13Ta laskis oma nooled mu neerudesse.
14Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
14Ma olen kogu oma rahva naeruks, nende igapäevaseks pilkelauluks.
15Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.
15Ta toitis mind kibedate taimedega, jootis mind koirohuga.
16És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
16Ta vajutas mu põrmu, laskis mu hambad kuluda sõmeras.
17És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.
17Jah, sina tõukasid mu hinge rahupõlvest välja, ma olen unustanud, mis on õnn.
18És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.
18Ma ütlen: Kadunud on mu jõud ja mu lootus Issanda peale.
19Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!
19Mõtle mu viletsusele ja kodutusele, koirohule ja mürgile!
20Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
20Sina küll mõtled sellele, et mu hing on rõhutud.
21Ezt veszem szívemre, azért bízom.
21Seda võtan ma südamesse, sellepärast loodan ma veel:
22Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!
22see on Issanda suur heldus, et me pole otsa saanud, sest tema halastused pole lõppenud:
23Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!
23need on igal hommikul uued - sinu ustavus on suur!
24Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
24Issand on mu osa, ütleb mu hing, seepärast loodan ma tema peale.
25Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.
25Issand on hea neile, kes teda ootavad, hingele, kes teda otsib.
26Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
26Hea on oodata kannatlikult Issanda päästet.
27Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
27Hea on mehele, kui ta kannab iket oma nooruses.
28Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
28Ta istugu üksi ja vakka, kui see on pandud ta peale!
29Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?
29Ta pistku oma suu põrmu - võib-olla on veel lootust!
30Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.
30Ta andku oma põsk sellele, kes teda lööb, et ta oleks küllalt teotatud!
31Mert nem zár ki örökre az Úr.
31Sest Issand ei tõuka ära igaveseks.
32Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.
32Kui ta on kurvastanud, siis ta ka halastab oma suure helduse pärast.
33Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
33Sest ta ei alanda ega kurvasta inimlapsi mitte südamest.
34Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
34Kui jalge alla tallatakse kõik vangid maal,
35Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;
35kui väänatakse mehe õigust Kõigekõrgema palge ees,
36Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
36kui inimesele tehakse ülekohut tema riiuasjas - kas Issand seda ei näe?
37Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
37Kes ütleb, et midagi sünnib, ilma et Issand oleks seda käskinud?
38A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.
38Eks tule Kõigekõrgema suust niihästi kuri kui hea?
39Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]
39Miks inimesed elus nurisevad? Igaüks nurisegu omaenese patu pärast!
40Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
40Uurigem ja proovigem oma teid ja pöördugem tagasi Issanda juurde!
41Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
41Tõstkem oma südamed ja käed Jumala poole taevas!
42Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.
42Me oleme üleastujad ja vastuhakkajad, sina ei andnudki meile andeks.
43Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
43Sa oled peitunud vihasse, oled meid jälitanud, armuta surmanud.
44Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
44Sa oled peitunud pilvesse, et palved ei pääseks läbi.
45Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
45Sa oled teinud meid pühkmeiks ja jätisteks rahvaste seas.
46Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
46Kõik meie vaenlased ajavad oma suu ammuli meie vastu.
47Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
47Meile on tulnud hirm ja haud, hävitus ja hukkumine.
48Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.
48Veeojad voolavad mu silmist mu rahva tütre hävingu pärast.
49Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
49Mu silmad voolavad lakkamatult, pisaratel ei ole pidamist,
50Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.
50kuni Issand vaatab taevast alla ja näeb.
51Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
51Mu silm teeb mu hingele valu kõigi mu linna tütarde pärast.
52Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
52Tõesti, nagu lindu küttisid mind need, kes põhjuseta on mu vaenlased.
53Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
53Nad tahtsid mu elu kustutada kaevus ja pildusid mu peale kive.
54Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
54Vesi tõusis mul üle pea, ma ütlesin: 'Nüüd olen kadunud!'
55Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.
55Ma hüüdsin su nime, Issand, sügavaimast kaevust.
56Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.
56Sina kuulsid mu hüüdu: 'Ära peida oma kõrva mu appihüüde eest, et saaksin kergendust!'
57Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
57Sa olid ligi, kui ma sind hüüdsin, sa ütlesid: 'Ära karda!'
58Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
58Sina, Issand, seletad mu hinge riiuasja, sina lunastad mu elu.
59Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
59Sina, Issand, näed mu rõhumist, mõista mulle õigust!
60Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
60Sina näed kogu nende kättemaksu, kõiki nende kavatsusi mu vastu.
61Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
61Sina kuuled nende laimamist, Issand, kõiki nende kavatsusi minu vastu.
62Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
62Mu vastaste huuled ja nende pomin on mu vastu iga päev.
63Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.
63Vaata, kas nad istuvad või tõusevad - mina olen nende pilkelaul.
64Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.
64Maksa neile kätte, Issand, nende kätetööd mööda!
65Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
65Anna neile paadunud süda, tulgu su sajatus nende peale!
66Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!
66Aja neid taga raevus ja hävita nad Issanda taeva alt!