1Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
1Mõtle, Issand, sellele, mis on meiega juhtunud, vaata ja näe meie teotust!
2A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
2Meie pärisosa on läinud võõraste, meie kojad muulaste kätte.
3Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
3Me oleme jäänud orbudeks, isatuiks, meie emad on lesed.
4Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.
4Vett me joome raha eest, puid me saame ostes.
5Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
5Jälitajad on meil kaela peal, me väsime, meile ei anta asu.
6Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
6Egiptusele ja Assurile me andsime käe, et saada kõhutäit leiba.
7Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
7Meie vanemad tegid pattu: neid ei ole enam. Meie kanname nende süüd.
8Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.
8Orjad valitsevad meie üle, ei ole nende käest lahtikiskujat.
9Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.
9Elu ohustades toome enestele leiba, sest kõrbes on mõõk.
10Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
10Meie nahk hõõgub nagu ahi näljakõrvetuste pärast.
11Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.
11Siionis on naised raisatud ja Juuda linnades neitsid.
12A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
12Vürstid on poodud nende käe läbi, vanade vastu ei ole olnud austust.
13Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
13Noored mehed peavad ajama käsikivi ja poisid komistavad puukoorma all.
14A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.
14Vanemad on kadunud väravast, noorukid pillimängude juurest.
15Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
15On lõppenud meie südame rõõm, meie tants on muutunud leinaks.
16Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
16Kroon on langenud meie peast. Häda meile, et oleme pattu teinud!
17Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
17Seepärast on meie süda haige, nende asjade pärast on meie silmad jäänud pimedaks,
18A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
18Siioni mäe pärast, mis on nii laastatud, et seal luusivad rebased.
19Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!
19Sina, Issand, valitsed igavesti, sinu aujärg jääb põlvest põlve.
20Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?
20Mispärast sa tahad meid unustada alatiseks, meid maha jätta pikaks ajaks?
21Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
21Too meid, Issand, tagasi enese juurde, siis me pöördume! Uuenda meie päevi nagu muiste!
22Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
22Või oled sa meid tõuganud hoopis ära, vihastunud meie peale üliväga?