¹Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,

¹Juba mitmed on võtnud kätte koostada jutustus neist asjust, mis meie seas on aset leidnud,

²A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:

²nõnda nagu seda on meile edasi andnud need, kes ise algusest peale on seda oma silmaga näinud ja on saanud sõna sulasteks.

³Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,

³Seepärast on mullegi tundunud õige, pärast kõigega algusest peale täpset tutvumist, kirjutada sinu jaoks, üliauline Teofilos, järgemööda kõik üles,

⁴Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.

⁴et sa võiksid õppida tundma sulle õpetatud asjade usaldusväärsust.

⁵Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.

⁵Juuda kuninga Heroodese päevil elas preester, nimega Sakarias, Abija teenistuskorrast, ta naine oli Aaroni tütardest ja tema nimi oli Eliisabet.

⁶És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.

⁶Nad mõlemad olid õiged Jumala silmis, elades laitmatult kõigi Issanda käskude ja nõudmiste järgi.

⁷És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának.

⁷Aga neil ei olnud last, sest Eliisabet oli sigimatu, ja nad mõlemad olid väga eakad.

⁸Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,

⁸Sündis aga, kui Sakarias oli oma teenistuskorra aegu preestritalituses Jumala ees,

⁹A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.

⁹et liisk langes ametikombe järgi talle minna Issanda templisse suitsutama.

¹⁰És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;

¹⁰Kui kogu rahvahulk palvetas õues suitsutamistunnil,

¹¹Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.

¹¹ilmus talle Issanda ingel, seistes suitsutusaltari paremal pool.

¹²És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.

¹²Teda nähes Sakarias kohkus ja kartus langes ta peale.

¹³Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.

¹³Aga ingel ütles talle: 'Ära karda, Sakarias, sest su anumist on kuuldud ja su naine Eliisabet toob sulle ilmale poja, ja sa paned talle nimeks Johannes.

¹⁴És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;

¹⁴Ja temast on sul rõõmu ja hõiskamist ning paljud rõõmustavad tema sündimisest,

¹⁵Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.

¹⁵sest ta saab suureks Issanda silmis. Ta ei tohi juua veini ega muud vägijooki, ja ta täidetakse Püha Vaimuga juba oma ema ihus.

¹⁶És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.

¹⁶Ja ta pöörab palju Iisraeli lapsi Issanda, nende Jumala poole.

¹⁷És ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

¹⁷Ja ta ise käib tema eel Eelija vaimus ning väes, et pöörata isade südant laste poole ja sõnakuulmatuid õigete meelsusse, et kujundada Issandale valmistatud rahvast.'

¹⁸És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs.

¹⁸Sakarias küsis inglilt: 'Millest ma võiksin seda ära tunda? Mina olen ju vana mees ja mu naine on väga eakas.'

¹⁹És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

¹⁹Ja ingel vastas talle: 'Mina olen Gabriel, kes seisab Jumala ees, ja mind on läkitatud rääkima sinuga ja kuulutama sulle seda rõõmusõnumit.

²⁰És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.

²⁰Ja vaata, sa jääd keeletuks ega saa kõnelda kuni päevani, mil see sünnib, seepärast et sa ei ole uskunud mu sõnu, mis lähevad täide omal ajal.'

²¹A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.

²¹Rahvas oli ootamas Sakariast ja pani imeks, et ta nii kaua viibis templis.

²²És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt.

²²Aga kui ta oli välja tulnud, ei saanud ta nendega rääkida. Ja nad mõistsid, et ta oli templis näinud nägemust. Tema üksnes viipas neile käega ning jäi tummaks.

²³És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza.

²³Kui Sakariase teenistuskorra päevad lõppesid, läks ta koju.

²⁴E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:

²⁴Aga pärast neid päevi jäi ta naine Eliisabet lapseootele ja hoidis ennast varjul viis kuud, öeldes:

²⁵Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.

²⁵'Nõnda on Issand mulle teinud neil päevil, mil ta minu peale vaatas, et võtta ära häbi, mis mul oli inimeste silmis.'

²⁶A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,

²⁶Aga kuuendal kuul läkitas Jumal ingel Gabrieli Galilea külla, mille nimi on Naatsaret,

²⁷Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.

²⁷neitsi juurde, kes oli kihlatud Taaveti soost Joosepi-nimelise mehega. Selle neitsi nimi oli Maarja.

²⁸És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

²⁸Tema juurde tulles ütles Gabriel: 'Rõõmusta, sa armuleidnu! Issand on sinuga!'

²⁹Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!

²⁹Tema oli aga vapustatud nende sõnade pärast ja imestas, mida see teretus võiks tähendada.

³⁰És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.

³⁰Ja ingel ütles talle: 'Ära karda, Maarja, sest sa oled leidnud armu Jumala juures!

³¹És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.

³¹Ja vaata, sa jääd lapseootele ja tood ilmale poja ja paned talle nimeks Jeesus.

³²Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;

³²Tema saab suureks ja teda hüütakse Kõigekõrgema Pojaks ja Issand Jumal annab talle tema isa Taaveti trooni.

³³És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!

³³Ja ta valitseb kuningana Jaakobi soo üle igavesti ning tema valitsusele ei tule lõppu.'

³⁴Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

³⁴Aga Maarja küsis inglilt: 'Kuidas see võib juhtuda, kui ma ei ole mehega olnud?'

³⁵És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

³⁵Ja ingel vastas talle: 'Püha Vaim tuleb sinu peale ja Kõigekõrgema vägi on varjuks sinu kohal, seepärast hüütaksegi Püha, kes sinust sünnib, Jumala Pojaks.

³⁶És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:

³⁶Ja vaata, ka su sugulane Eliisabet on pojaootel oma raugapõlves ja see on kuues kuu temal, keda hüüti sigimatuks,

³⁷Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

³⁷sest Jumala käes ei ole ükski asi võimatu.'

³⁸Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.

³⁸Aga Maarja ütles: 'Vaata, siin on Issanda teenija, sündigu mulle sinu sõna järgi!' Ja ingel läks ära tema juurest.

³⁹Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;

³⁹Neil päevil asus Maarja teele ja ruttas mäestikku Juuda linna

⁴⁰És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.

⁴⁰ja tuli Sakariase kotta ning teretas Eliisabetti.

⁴¹És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;

⁴¹Ja sündis, kui Eliisabet kuulis Maarja tervitust, et laps hüppas ta ihus. Ja Eliisabet sai täis Püha Vaimu

⁴²És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.

⁴²ja hüüdis suure häälega: 'Õnnistatud oled sina naiste seas ja õnnistatud on sinu ihu vili!

⁴³És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?

⁴³Miks saab mulle osaks, et mu Issanda ema tuleb minu juurde?

⁴⁴Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.

⁴⁴Sest vaata, kui su tervituse hääl mu kõrvu kostis, hüppas lapsuke mu ihus rõõmu pärast.

⁴⁵És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.

⁴⁵Ja õnnis on naine, kes on uskunud, et läheb täide, mis Issand talle on kõnelnud.'

⁴⁶Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,

⁴⁶Ja Maarja ütles: 'Mu hing ülistab Issandat

⁴⁷És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

⁴⁷ja mu vaim hõiskab Jumala, minu Päästja pärast,

⁴⁸Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.

⁴⁸sest ta on vaadanud oma teenija madaluse peale. Sest vaata, nüüdsest peale kiidavad mind õndsaks kõik sugupõlved,

⁴⁹Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!

⁴⁹sest mulle on suuri asju teinud Vägev, ja püha on tema nimi

⁵⁰És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.

⁵⁰ja tema halastus kestab põlvest põlveni neile, kes teda kardavad.

⁵¹Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.

⁵¹Ta on näidanud oma käsivarre kangust, ta on pillutanud need, kes on ülbed oma südame meelelt.

⁵²Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.

⁵²Ta on tõuganud maha võimukad troonidelt ja ülendanud alandlikke,

⁵³Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

⁵³näljaseid on ta täitnud heade andidega, ent rikkad saatnud minema tühjalt.

⁵⁴Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.

⁵⁴Ta on võtnud oma hooleks oma sulase Iisraeli, pidades meeles oma halastust,

⁵⁵(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!

⁵⁵nõnda nagu ta on rääkinud meie vanematele, Aabrahamile ja tema järglastele igavesti.'

⁵⁶Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.

⁵⁶Ja Maarja jäi Eliisabeti juurde umbes kolmeks kuuks ja pöördus siis tagasi koju.

⁵⁷Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.

⁵⁷Eliisabetil sai aeg täis sünnitada ja ta tõi ilmale poja.

⁵⁸És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.

⁵⁸Ja ta naabrid ja sugulased kuulsid, et Issand oli olnud temale armuline, ja nad rõõmustasid koos temaga.

⁵⁹És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.

⁵⁹Nad tulid kaheksandal päeval lapsukest ümber lõikama ja tahtsid anda talle tema isa nime Sakarias.

⁶⁰És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.

⁶⁰Ent tema ema kostis: 'Ei sugugi, vaid tema nimi peab olema Johannes!'

⁶¹És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.

⁶¹Nemad ütlesid talle: 'Su suguvõsas pole kedagi selle nimega.'

⁶²És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?

⁶²Ja nad viipasid ta isale, et saada teada, kuidas tema tahaks last nimetada.

⁶³Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.

⁶³Sakarias palus lauakese ning kirjutas: 'Johannes on tema nimi.' Ja kõik imestasid.

⁶⁴És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.

⁶⁴Aga otsekohe läksid ta suu ja keelepaelad lahti ning ta hakkas rääkima, ülistades Jumalat.

⁶⁵És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.

⁶⁵Ja kartus tuli kõikide ümberkaudsete peale ja kõigist neist asjust kõneldi kogu Juuda mäestikus.

⁶⁶És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.

⁶⁶Kõik, kes seda kuulsid, jätsid selle oma südamesse ja küsisid: 'Mis saab küll sellest lapsest?' Sest Issanda käsi oli temaga.

⁶⁷És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:

⁶⁷Tema isa Sakarias sai täis Püha Vaimu ja rääkis prohvetina:

⁶⁸Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét,

⁶⁸'Kiidetud olgu Issand, Iisraeli Jumal, et ta on tulnud oma rahva ligi ja toonud talle lunastuse

⁶⁹És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,

⁶⁹ja on meile äratanud päästesarve oma sulase Taaveti soost,

⁷⁰A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak,

⁷⁰nagu ta on rääkinud ajastute algusest oma pühade prohvetite suu läbi -

⁷¹Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;

⁷¹päästmist meie vaenlastest ja kõigi nende käest, kes meid vihkavad,

⁷²Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,

⁷²et halastust anda meie vanematele ja pidada meeles oma püha lepingut,

⁷³Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk,

⁷³vannet, mille ta on vandunud meie isale Aabrahamile.

⁷⁴Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki.

⁷⁴Nõnda ta laseb meid, vaenlaste käest päästetuid, kartmatult teenida teda

⁷⁵Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.

⁷⁵vagaduses ja õigluses tema ees kõik meie elupäevad.

⁷⁶Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed;

⁷⁶Ja sina, lapsuke, sind hüütakse Kõigekõrgema prohvetiks, sest sa lähed Issanda eel temale teed valmistama,

⁷⁷És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában.

⁷⁷et anda tema rahvale pääste tunnetus nende pattude andeksandmises

⁷⁸A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,

⁷⁸meie Jumala südamliku halastuse läbi, millega meile tuleb päikesetõus kõrgustest.

⁷⁹Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!

⁷⁹See paistab nende peale, kes elavad pimeduses ja surmavarjus, see suunab meie jalgu rahuteele.'

⁸⁰A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.

⁸⁰Aga lapsuke kasvas ja sai tugevaks vaimus. Ja ta oli kõrbes selle päevani, mil ta astus Iisraeli ette.