¹És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé õket magokban egy magas hegyre.

¹Kuue päeva pärast võttis Jeesus kaasa Peetruse ja Jaakobuse ja tema venna Johannese ning viis nad kõrgele mäele üksindusse.

²És elváltozék elõttök, és az õ orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség.

²Ja ta muudeti nende ees; ta pale säras otsekui päike, ta rõivad said valgeks otsekui valgus.

³És ímé megjelenék õ nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala õ vele.

³Ja ennäe, Eelija ja Mooses näitasid end neile ja kõnelesid temaga.

⁴Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

⁴Aga Peetrus hakkas rääkima ja ütles Jeesusele: 'Issand, siin on meil hea olla! Kui sa tahad, siis ma teen siia kolm lehtmaja: sinule ühe ja Moosesele ühe ja Eelijale ühe.'

⁵Mikor õ még beszél vala, ímé, fényes felhõ borítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok.

⁵Kui ta alles rääkis, ennäe, helendav pilv varjas neid. Ja ennäe, hääl ütles pilvest: 'See on minu armas Poeg, kellest mul on hea meel, teda kuulake!'

⁶És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.

⁶Seda kuuldes langesid jüngrid silmili maha ja kartsid väga.

⁷Jézus pedig hozzájok menvén, illeté õket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!

⁷Ja Jeesus astus nende juurde ning ütles neid puudutades: 'Tõuske üles ja ärge kartke!'

⁸Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.

⁸Aga kui nad oma silmad üles tõstsid, ei näinud nad enam kedagi muud kui Jeesust üksi.

⁹És mikor a hegyrõl alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.

⁹Ja kui nad mäelt laskusid, keelas Jeesus neid: 'Ärge rääkige sellest nägemusest kellelegi, enne kui Inimese Poeg on üles äratatud surnuist!'

¹⁰És megkérdezék õt az õ tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie?

¹⁰Ja jüngrid küsisid Jeesuselt: 'Miks siis kirjatundjad ütlevad, et enne peab tulema Eelija?'

¹¹Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljõ elõbb, és mindent helyreállít;

¹¹Aga tema vastas: 'Muidugi tuleb Eelija ja seab kõik korda,

¹²De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg õt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd õ tõlük.

¹²aga ma ütlen teile: Eelija on juba tulnud, ent nad ei ole teda ära tundnud, vaid on talle teinud, mida kõike ainult tahtsid. Niisamuti peab ka Inimese Poeg kannatama nende käes.'

¹³Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelõ Jánosról szóla nékik.

¹³Siis mõistsid jüngrid, et ta rääkis neile Ristija Johannesest.

¹⁴És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén õ elõtte,

¹⁴Ja kui nad rahvahulga juurde tulid, astus Jeesuse juurde üks inimene, heitis ta ette põlvili

¹⁵És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tûzbe, és gyakorta a vízbe.

¹⁵ja ütles: 'Issand, halasta mu poja peale, sest ta on langetõbine ja kannatab hirmsasti, sageli kukub ta tulle ja sageli vette!

¹⁶És elvittem õt a te tanítványaidhoz, és nem tudták õt meggyógyítani.

¹⁶Ma tõin ta sinu jüngrite juurde, kuid nemad ei suutnud teda terveks teha.'

¹⁷Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok õt ide nékem.

¹⁷Aga Jeesus vastas: 'Oh uskmatu ja jonnakas sugupõlv! Kui kaua pean ma teie juures olema? Kui kaua tuleb mul teiega kannatlik olla? Tooge ta siia minu juurde!'

¹⁸És megdorgálá õt Jézus, és kiméne belõle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.

¹⁸Ja Jeesus sõitles kurja vaimu ja kuri vaim läks poisist välja ning sellest hetkest sai poiss terveks.

¹⁹Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiûzni?

¹⁹Kui nad siis olid omaette, astusid jüngrid Jeesuse juurde ja ütlesid: 'Mispärast meie ei suutnud teda välja ajada?'

²⁰Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.

²⁰Aga tema ütles neile: 'Teie nõdra usu pärast. Sest tõesti, ma ütlen teile, kui teil oleks usku sinepiivakese võrra ja te ütleksite sellele mäele: 'Siirdu siit sinna!', siis ta siirduks, ja miski ei oleks teile võimatu.

²¹Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bõjtölés által.

²¹[See tõug ei lähe välja millegi muu kui palve ja paastumisega.]'

²²Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;

²²Aga kui nad olid kogunenud Galileasse, ütles Jeesus neile: 'Inimese Poeg antakse inimeste kätte

²³És megölik õt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.

²³ja nad tapavad tema ja kolmandal päeval äratatakse ta üles.' Ja nad jäid väga kurvaks.

²⁴Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedõk Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?

²⁴Kui nad siis Kapernauma tulid, astusid Peetruse juurde templimaksu kogujad ja ütlesid: 'Kas teie Õpetaja templimaksu ei maksa?'

²⁵Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelõzé õt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktõl szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektõl?

²⁵Peetrus vastas: 'Küll ta maksab.' Ja kui ta koju tuli, ennetas Jeesus teda ja küsis: 'Mis sa arvad, Siimon, kelle käest võtavad kuningad maa peal tolli või pearaha? Kas oma poegadelt või võõrastelt?'

²⁶Monda néki Péter: Az idegenektõl. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.

²⁶Aga kui Peetrus ütles: 'Võõrastelt', lausus Jeesus talle: 'Siis on pojad vabad.

²⁷De hogy õket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az elsõ halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.

²⁷Aga et me neid ei ärritaks, mine järvele, heida õng sisse ja võta esimene kala, mis üles tuleb! Ja kui sa tema suu avad, leiad sa hõbeseekli. Võta see ning anna neile minu ja enese eest!'