1Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
1Palveteekonna laul Taavetilt. Ma rõõmustasin, kui mulle öeldi: 'Lähme Issanda kotta!'
2Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
2Meie jalad seisid su väravais, Jeruusalemm.
3Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
3Jeruusalemm, kes oled ehitatud nagu hästi kokkuliidetud linn,
4A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
4kuhu läksid üles suguharud, Issanda suguharud tunnistuseks Iisraelile tänama Issanda nime.
5Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.
5Sest sinna on seatud aujärjed kohtumõistmiseks, aujärjed Taaveti kojale.
6Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!
6Paluge rahu Jeruusalemmale! Käigu hästi nende käsi, kes sind armastavad!
7Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
7Rahu olgu su müüride vahel, hea käekäik su kuninglikes kodades!
8Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
8Oma vendade ja oma sõprade pärast tahan ma nüüd öelda: Rahu sinule!
9Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!
9Issanda, meie Jumala koja pärast tahan ma otsida sulle head.