1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
1Laulujuhatajale: Taaveti laul.
2Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
2Õnnis on see, kes hoolitseb kehva eest, Issand päästab ta õnnetusepäeval.
3Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
3Issand hoiab teda ja peab teda elus; teda kiidetakse õndsaks maa peal. Sa ei anna teda ta vaenlaste meelevalda.
4Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
4Issand toetab teda haigevoodis; sina pöörad kogu tema maasolemise, kui ta haigeks jääb.
5Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
5Ma ütlesin: 'Issand, ole mulle armuline, tee terveks mu hing, sest ma olen pattu teinud sinu vastu!'
6Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
6Minu vaenlased räägivad minust kurja: 'Millal ta sureb ja millal hävib ta nimi?'
7Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
7Ja kui keegi tuleb mind vaatama, siis ta räägib valet; tema süda kogub enesesse nurjatust; ta läheb välja ja räägib seda edasi.
8Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
8Kõik mu vihamehed sosistavad isekeskis minust, nad mõtlevad kurja minu vastu, öeldes:
9Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
9'Hukatuse märk on tema küljes, ja see, kes kord on maas, ei tõuse enam!'
10Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
10Ka see mees, kellega ma rahus elasin, keda ma usaldasin, kes mu leiba sõi, on tõstnud kanna mu vastu.
11De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
11Aga sina, Issand, ole mulle armuline ja aita mind üles, siis ma tasun neile kätte!
12Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
12Sellest ma tunnen, et olen sulle meeltmööda, kui mu vaenlane ei saa hõisata minu pärast.
13Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]
13Minu laitmatuse pärast sa pead mind ülal ja lased mind jäädavalt seista sinu ees.
14Tänu olgu Issandale, Iisraeli Jumalale, igavesest ajast igavesti! Aamen ja aamen.