1Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
1Laulujuhatajale: Korahi laste õpetuslaul.
2Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2Jumal, me oleme oma kõrvaga kuulnud, meie isad on meile jutustanud: suure teo oled sa teinud nende päevil, muistsel ajal.
3Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.
3Sina ajasid paganarahvad ära oma käega, aga nemad sa istutasid asemele; sa purustasid rahvaste hõimud ja kihutasid nad minema.
4Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.
4Sest mitte oma mõõgaga ei omandanud nad maad ja nende käsivars ei aidanud neid, vaid see oli sinu parem käsi, sinu käsivars ja sinu palge valgus, sest sul oli neist hea meel.
5Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5Sina, mu Jumal ja mu kuningas, käsuta võit Jaakobile!
6Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6Sinuga me paiskame maha oma rõhujad; sinu nimel tallame puruks oma vastased.
7Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7Sest ma ei looda oma ammu peale ja mu mõõk ei too mulle võitu;
8Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.
8vaid sina oled andnud meile võidu meie rõhujate üle ning oled saatnud häbisse meie vihamehed.
9Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
9Kogu päeva me kiidame Jumalat ning tahame su nime tänada igavesti. Sela.
10Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10Ometi sa tõukasid ära ning häbistasid meid ega lähe välja meie sõjaväega.
11Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11Sa paned meid taganema vaenlase eest ja meie vihamehed rüüstavad meid.
12Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12Sina annad meid nende kätte söödaks nagu lambaid ja pillutad meid paganarahvaste sekka.
13Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13Sa müüd oma rahva tühise hinna eest ega ole sul kasu nende müügihinnast.
14Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.
14Sina paned meid teotuseks meie naabritele, irvitamiseks ja pilkamiseks meie ümbruskonnale.
15Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15Sa teed meid mõistusõnaks paganate suus ja põhjuseks vangutada pead rahvaste seas.
16Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16Iga päev on mu teotus mu ees, ja mu palge häbi katab mind
17A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17teotajate ja pilkajate sõnade pärast, vaenlaste ja kättemaksuhimuliste pärast.
18Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18See kõik on tulnud meie peale, ehkki me ei ole sind unustanud ega sinu lepingut rikkunud.
19Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:
19Meie süda ei ole sinust loobunud ega meie sammud kõrvale kaldunud sinu teerajalt,
20Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20et sa meid nii oled maha rõhunud ðaakalite asupaigas ning oled meid katnud surmavarjuga.
21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21Kui me oleksime unustanud oma Jumala nime ning laotanud oma käed võõra jumala poole,
22Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.
22eks Jumal oleks märganud seda? Sest tema tunneb ju südame saladusi.
23Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23Ei, sinu pärast tapetakse meid kogu päev, meid arvatakse tapalambaiks.
24Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!
24Virgu, Issand! Miks sa magad? Ärka üles, ära tõuka meid ära jäädavalt!
25Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25Miks sa peidad oma palge ja unustad meie viletsuse ja meie häda?
26Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]
26Meie hing on painutatud põrmu, meie ihu on kinni maa küljes.
27Tõuse meile appi ja lunasta meid oma helduse pärast!