1Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
1Laulujuhatajale: Korahi laste laul; neidude häälele.
2Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
2Jumal on meie varjupaik ja tugevus, meie abimees kitsikuses ja kergesti leitav.
3Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
3Sellepärast me ei karda, kui maa liiguks asemelt ja mäed kõiguksid merede põhjas.
4Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
4Möllaku ja vahutagu tema veed, värisegu mäed tema ülevusest! Sela.
5Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
5Jõgi oma harudega rõõmustab Jumala linna ja Kõigekõrgema pühi elamuid.
6Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
6Jumal on tema keskel, ei ta kõigu; Jumal aitab teda hommiku koites.
7Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
7Paganad möllasid, kuningriigid kõikusid. Kui ta tegi häält, siis vabises maa.
8A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
8Vägede Issand on meiega, Jaakobi Jumal on meile kindlaks kaitseks. Sela.
9Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
9Tulge ja vaadake Issanda tegusid, kes saadab jubedused maa peale,
10Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.
10kes lõpetab sõjad maailma otsani, murrab katki ammu ja raiub puruks piigi ja põletab vankrid ära tulega.
11Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. [ (Psalms 46:12) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela. ]
11'Jätke järele ja teadke, et mina olen Jumal, kõrge rahvaste seas, kõrge maa peal!'
12Vägede Issand on meiega, Jaakobi Jumal on meile kindlaks varjupaigaks. Sela.