¹És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

¹Lalu Allah berbicara, dan inilah kata-kata-Nya,

²Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérõl, a szolgálat házából.

²"Akulah TUHAN Allahmu yang membawa kamu keluar dari Mesir tempat kamu diperbudak.

³Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.

³Jangan menyembah ilah-ilah lain. Sembahlah Aku saja.

⁴Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

⁴Jangan membuat bagi dirimu patung yang menyerupai apa pun yang ada di langit, di bumi atau di dalam air di bawah bumi.

⁵Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõn- szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyûlölnek.

⁵Jangan menyembah patung semacam itu, karena Akulah TUHAN Allahmu, dan Aku tak mau disamakan dengan apa pun. Orang-orang yang membenci Aku, Kuhukum sampai kepada keturunan yang ketiga dan keempat.

⁶De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

⁶Tetapi Aku menunjukkan kasih-Ku kepada beribu-ribu keturunan orang-orang yang mencintai Aku dan taat kepada perintah-Ku.

⁷Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.

⁷Jangan menyebut nama-Ku dengan sembarangan, sebab Aku, TUHAN Allahmu, menghukum siapa saja yang menyalahgunakan nama-Ku.

⁸Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

⁸Rayakanlah hari Sabat dan hormatilah hari itu sebagai hari yang suci.

⁹Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

⁹Kamu Kuberi enam hari untuk bekerja,

¹⁰De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van;

¹⁰tetapi hari yang ketujuh adalah hari istirahat yang khusus untuk Aku. Pada hari itu tak seorang pun boleh bekerja, baik kamu, maupun anak-anakmu, hamba-hambamu, ternakmu atau orang asing yang tinggal di negerimu.

¹¹Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

¹¹Dalam waktu enam hari, Aku, TUHAN, membuat bumi, langit, lautan, dan segala yang ada di dalamnya, tetapi pada hari yang ketujuh Aku beristirahat. Itulah sebabnya Aku, TUHAN, memberkati hari Sabat dan mengkhususkannya bagi diri-Ku.

¹²Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

¹²Hormatilah ayah dan ibumu, supaya kamu sejahtera dan panjang umur di negeri yang akan Kuberikan kepadamu.

¹³Ne ölj.

¹³Jangan membunuh.

¹⁴Ne paráználkodjál.

¹⁴Jangan berzinah.

¹⁵Ne lopj.

¹⁵Jangan mencuri.

¹⁶Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

¹⁶Jangan memberi kesaksian palsu tentang orang lain.

¹⁷Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

¹⁷Jangan menginginkan kepunyaan orang lain: rumahnya, istrinya, hamba-hambanya, ternaknya, keledainya, atau apa pun yang dimilikinya."

¹⁸Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.

¹⁸Ketika orang-orang mendengar guruh dan bunyi trompet, serta melihat kilat dan gunung yang berasap, mereka gemetar ketakutan dan berdiri jauh-jauh.

¹⁹És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.

¹⁹Kata mereka kepada Musa, "Engkau saja berbicara kepada kami, kami akan mendengarkan; tetapi janganlah Allah berbicara kepada kami, nanti kami mati."

²⁰Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az õ félelme legyen elõttetek, hogy ne vétkezzetek.

²⁰Jawab Musa, "Jangan takut. Allah datang hanya untuk mencobai kamu supaya kamu tetap mentaati-Nya, dan tidak berdosa."

²¹Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhõhöz, melyben az Isten vala.

²¹Tetapi orang-orang itu tetap berdiri jauh-jauh, dan hanya Musa mendekati awan gelap di tempat Allah hadir.

²²És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égbõl beszéltem veletek.

²²TUHAN memerintahkan Musa untuk mengatakan kepada bangsa Israel, "Kamu telah melihat bagaimana Aku, TUHAN, berbicara kepadamu dari langit.

²³Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.

²³Jangan membuat bagi dirimu patung-patung perak atau emas untuk kamu puja selain Aku.

²⁴Földbõl csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égõ- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemrõl megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.

²⁴Buatlah untuk-Ku sebuah mezbah dari tanah, lalu persembahkanlah di situ domba dan sapimu untuk kurban bakaran dan kurban perdamaian. Di setiap tempat yang Kutentukan bagimu sebagai tempat untuk beribadat kepada-Ku, Aku akan datang dan memberkati kamu.

²⁵Ha pedig kövekbõl csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott [kõ]bõl: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertõztetted azt.

²⁵Kalau kamu membuat bagi-Ku sebuah mezbah dari batu, jangan membuatnya dari batu pahatan, sebab jika kamu memakai pahat untuk membelah batu, mezbah itu tidak boleh lagi dipakai untuk-Ku.

²⁶Lépcsõkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.

²⁶Jangan membangun mezbah yang tinggi sehingga harus dinaiki dengan tangga, supaya jangan terlihat bagian badanmu yang tidak pantas dilihat."