¹Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

¹Ingatlah, ya TUHAN, apa yang terjadi atas kami. Pandanglah kami, dan lihatlah kehinaan kami.

²A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

²Harta warisan kami jatuh ke tangan orang lain, rumah-rumah kami didiami orang asing.

³Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

³Ayah kami telah dibunuh musuh; kini ibu kami janda, dan kami piatu.

⁴Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.

⁴Air minum dan kayu api harus kami beli.

⁵Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

⁵Seperti hewan, kami dipaksa bekerja berat, kami lelah, tetapi tak diberi waktu istirahat.

⁶Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

⁶Kami pergi mengemis di Mesir, kami minta makanan di Asyur.

⁷Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

⁷Leluhur kami berdosa, kini mereka sudah tiada; tapi kami harus menderita, karena dosa-dosa mereka.

⁸Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.

⁸Kami diperintah oleh orang-orang yang tak lebih dari hamba; tiada yang berkuasa melepaskan kami dari mereka.

⁹Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.

⁹Di luar kota, pembunuh berkeliaran; nyawa kami terancam ketika mencari makanan.

¹⁰Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

¹⁰Kami menderita kelaparan, sehingga kulit kami membara seperti perapian.

¹¹Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.

¹¹Wanita-wanita di Sion diperkosa, gadis-gadis dinodai di desa-desa Yehuda.

¹²A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

¹²Pemimpin-pemimpin kami ditangkap dan digantung, orang-orang tua kami tidak lagi disanjung.

¹³Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

¹³Pemuda-pemuda kami dipaksa bekerja dipenggilingan, anak-anak lelaki tertindih pikulan kayu sampai pingsan.

¹⁴A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

¹⁴Orang tua-tua tak lagi berkumpul di pintu gerbang kota, musik tidak lagi terdengar di kalangan orang muda.

¹⁵Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

¹⁵Kami telah kehilangan kebahagiaan; tarian-tarian telah berubah menjadi perkabungan.

¹⁶Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

¹⁶Kebanggaan kami sudah tiada, kami celaka karena telah berdosa.

¹⁷Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

¹⁷Gunung Sion sepi dan ditinggalkan; di sana anjing hutan berkeliaran. Karena itu hati kami remuk redam, kami menangis hingga penglihatan kami menjadi buram.

¹⁸A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

¹⁸(5:17)

¹⁹Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

¹⁹Tetapi Engkau, ya TUHAN, tetap berkuasa, Engkau memerintah selama-lamanya.

²⁰Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?

²⁰Masakan Kautinggalkan kami begitu lama? Mungkinkah Kaulupakan kami sepanjang masa?

²¹Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

²¹Ya TUHAN, bawalah kami kembali kepada-Mu; kami akan kembali kepada-Mu! Pulihkanlah keadaan kami seperti dahulu.

²²Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

²²Ataukah telah Kaubuang kami sama sekali? Tak terbataskah kemarahan-Mu kepada kami?