¹Dávid miktámja.

¹Mazmur Daud. Jagalah aku, ya Allah, sebab pada-Mu aku berlindung.

²Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

²Aku berkata, "Engkaulah Tuhanku, kebahagiaanku, tak ada yang melebihi Engkau!"

³A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.

³Kuhormati orang-orang suci di negeri ini; kesukaanku ialah tinggal bersama mereka.

⁴Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

⁴Biarlah orang yang menyembah dewa-dewa bertambah-tambah kesedihannya. Aku tak mau berkurban kepada dewa-dewa, bahkan tak mau menyebut nama mereka.

⁵Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

⁵TUHAN, Engkau saja yang kumiliki; Engkau memberi segala yang kuperlukan, nasibku ada di tangan-Mu.

⁶Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

⁶Sungguh indah pemberian-Mu bagiku, sangat menyenangkan hatiku!

⁷Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

⁷Aku memuji TUHAN yang menasihati aku; di waktu malam pun suara hatiku mengajari aku.

⁸Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.

⁸Aku selalu ingat kepada TUHAN; Ia ada di sampingku, maka aku tidak goyah.

⁹Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

⁹Sebab itu hatiku gembira dan jiwaku bersorak, dan tubuhku beristirahat dengan tentram.

¹⁰Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

¹⁰Sebab Engkau tidak membiarkan aku mati; orang yang Kaukasihi tidak Kaubiarkan binasa.

¹¹Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

¹¹Kautunjukkan kepadaku jalan menuju kehidupan; pada-Mu aku mendapat kegembiraan berlimpah dan kebahagiaan untuk selama-lamanya.