1Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.
1Mazmur Daud, ketika ia lari dari Absalom, anaknya. (3-2) Ya TUHAN, alangkah banyaknya musuhku, sangat banyak yang menyerang aku!
2Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
2(3-3) Ada banyak yang berkata bahwa Allah tak mau menolong aku.
3Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
3(3-4) Tetapi Engkau, ya TUHAN, adalah perisai yang melindungi aku. Kauberi aku kemenangan, dan Kaubesarkan hatiku.
4De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
4(3-5) Aku berseru kepada TUHAN; dari bukit-Nya yang suci Ia menjawab aku.
5Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.
5(3-6) Aku berbaring dan tidur dengan tentram, dan bangun lagi, sebab TUHAN menopang aku.
6Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
6(3-7) Aku tidak takut kepada ribuan lawan yang mengepung aku dari segala jurusan.
7Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
7(3-8) Selamatkanlah aku, ya TUHAN Allahku, hukumlah dan lumpuhkanlah semua lawanku.
8Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]
8(3-9) Dari Engkaulah datang pertolongan, ya TUHAN, sudilah memberkati umat-Mu.