¹Halljátok meg e beszédet, a melyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza!

¹Izraelio namai, išgirskite žodį, raudą, kuria į jus kreipiuosi:

²Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szûze; végig terült az õ földén, és nincs, a ki felemelné.

²“Parblokštas nebeatsikelia išrinktasis Izraelis, guli apleistas ant žemės, niekas jo nepakelia”.

³Bizony így szól az Úr Isten: A mely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; a mely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izráel házául.

³Taip sako Viešpats Dievas Izraelio namams: “Mieste, kuris išeidavo su tūkstančiu, išliks šimtas, ir kuris išeidavo su šimtu, išliks dešimt”.

⁴Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!

⁴Taip sako Viešpats Izraelio namams: “Ieškokite manęs, tai gyvensite.

⁵És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz.

⁵Neieškokite Betelio, neikite į Gilgalą, nekeliaukite į Beer Šebą! Gilgala tikrai pateks į nelaisvę ir Betelis pavirs nieku”.

⁶Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tûz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa.

⁶Ieškokite Viešpaties, tai gyvensite, kad Jis neužsidegtų kaip ugnis Juozapo namuose ir neprarytų jų. Nebūtų Betelyje kam ją užgesinti.

⁷A kik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják.

⁷Jūs, kurie teisingumą pakeičiate kartybe ir teisumą sutrypiate kojomis.

⁸A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve.

⁸Ieškokite To, kuris padarė Sietyno bei Oriono žvaigždynus, kuris naktį paverčia rytu ir dieną­tamsia naktimi, kuris pašaukia jūros vandenį ir jį išlieja ant žemės lietumi. Viešpats yra Jo vardas.

⁹A ki pusztulással sujtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erõsségekre.

⁹Jis leidžia sunaikinti stiprųjį ir sugriauti jo tvirtovę.

¹⁰Gyûlölik azt, a ki feddõzik a kapuban, és útálják azt, a ki feddhetetlenül beszél.

¹⁰Jie nekenčia to, kuris apkaltina vartuose ir nemėgsta to, kuris kalba tiesą.

¹¹Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tõle: bár faragott kõbõl építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörûséges szõlõket plántáltok, de nem isztok azoknak borából.

¹¹Jūs mindote silpnąjį ir imate iš jo mokesčius kviečiais. Jūs pasistatėte namus iš tašytų akmenų, tačiau negyvensite juose; užsiveisėte puikių vynuogynų, tačiau negersite jų vyno.

¹²Mert tudom, hogy sok a ti bûnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedõk [vagytok;] és elnyomják a szegényeket a kapuban!

¹²Aš žinau, kiek daug yra jūsų nusikaltimų bei nuodėmių. Jūs persekiojate nekaltąjį, imate kyšius, iškraipote vargšo bylą vartuose.

¹³Azért hallgat az eszes ebben az idõben, mert gonosz idõ ez.

¹³Išmintingasis tyli tuo metu, nes tai blogas metas.

¹⁴Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok.

¹⁴Ieškokite gera, o ne pikta, kad išliktumėte gyvi. Tada Viešpats, kareivijų Dievas, bus su jumis, kaip jūs sakote.

¹⁵Gyûlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok [vissza] a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.

¹⁵Nekęskite pikta ir mylėkite gera. Įtvirtinkite teisingumą vartuose. Gal tada Viešpats, kareivijų Dievas, bus maloningas Juozapo likučiui?

¹⁶Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetõt [is] gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra;

¹⁶Taip sako Viešpats, kareivijų Dievas: “Visose aikštėse ir gatvėse dejuos ir sakys: ‘Vargas, vargas!’ Žemdirbius šauks gedėti, o patyrusias raudotojas­dejuoti.

¹⁷És minden szõlõben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr.

¹⁷Kai praeisiu tarp jūsų, visuose vynuogynuose bus girdima rauda,­sako Viešpats”.

¹⁸Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.

¹⁸Vargas tiems, kurie laukia Viešpaties dienos! Kam ji jums? Viešpaties dieną bus tamsa, o ne šviesa.

¹⁹Mintha valaki oroszlán elõl szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.

¹⁹Kaip žmogus, kuris, bėgdamas nuo liūto, sutiktų lokį arba, įėjęs į namus ir ranka atsirėmęs į sieną, būtų įgeltas gyvatės.

²⁰Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.

²⁰Tamsi bus Viešpaties diena­ne šviesi. Labai tamsi, be jokios šviesos.

²¹Gyûlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.

²¹“Aš nekenčiu ir paniekinu jūsų šventes, nemėgstu jūsų iškilmių kvapo.

²²Még ha égõáldozatokkal áldoztok is nékem, sõt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.

²²Nors jūs aukojate deginamąsias ir duonos aukas, Aš jų nepriimsiu. Aš nepažvelgsiu į jūsų riebias padėkos aukas.

²³Távoztasd el tõlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.

²³Šalin nuo manęs su savo giesmių triukšmu, nenoriu klausyti jūsų arfų skambinimo.

²⁴Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bõvizû patak.

²⁴Teisingumas tegu teka kaip vandenys, o teisumas­kaip galinga srovė!

²⁵Járultatok-é hozzám véres áldozatokkal s ételáldozatokkal a pusztában negyven éven át, oh Izráel háza?!

²⁵Izraelio namai, ar jūs aukojote atnašas ir aukas dykumoje per keturiasdešimt metų?

²⁶Majd viszitek hát Szikkútot, a ti királyotokat és Kijjunt, a ti képeiteket, a ti isteneitek csillagát, a melyet ti csináltatok magatoknak.

²⁶Jūs nešiojote Sikuto, savo karaliaus, ir Kijūno, žvaigždžių dievo, atvaizdus.

²⁷És Damaskuson túlra számûzlek titeket, azt mondja az Úr, a kinek neve Seregeknek Istene.

²⁷Todėl ištremsiu jus anapus Damasko”,­sako Viešpats, kurio vardas­kareivijų Dievas.