¹Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bûnöket lecsendesít.

¹Negyva musė sugadina vaistininko tepalą, menka kvailystė pakenkia išmintingam ir gerbiamam žmogui.

²Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtõl származik.

²Išmintingojo širdis linksta į dešinę, o kvailio­į kairę.

³[Hogy] a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony [sors]ban ülnek.

³Kvailys, keliu eidamas, elgiasi neprotingai ir kiekvienam pasirodo, kad yra kvailas.

⁴Láttam, hogy a szolgák lovakon [ültek;] a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.

⁴Jei tavo valdovas supyko ant tavęs, nepalik savo vietos, nes romumas padengia dideles klaidas.

⁵A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepût elhányja, megmarja azt a kígyó.

⁵Pasaulyje mačiau tokią blogybę, kuri yra tarsi valdovo klaida:

⁶A ki a köveket helyökbõl kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.

⁶kvailiai sėdi garbės vietose, o turtingieji­pažeminti;

⁷Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig [minden dolognak] eligazítására nagy elõmenetel.

⁷mačiau tarnus, jojančius ant žirgų, o kunigaikščius, einančius pėsčiomis.

⁸Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.

⁸Kas kasa duobę, pats į ją įkris, o kas ardo mūrą, tam įgels gyvatė.

⁹A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik õt.

⁹Kas tašo akmenis, gali susižeisti jais, o kas skaldo malkas, gali nuo jų nukentėti.

¹⁰Az õ szája beszédinek kezdete bolondság, és az õ szája [beszédinek] vége gonosz balgatagság.

¹⁰Jei kirvis atbukęs ir nepagaląstas, reikės įdėti daugiau jėgų. Geriausia viską išmintingai apgalvoti.

¹¹És a bolond szaporítja a szót, [pedig] nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?

¹¹Gyvatė gali įgelti, kol ji dar neužkalbėta, ir plepys už ją ne geresnis.

¹²A bolondnak munkája elfárasztja õt, mert a városba sem tud menni.

¹²Išmintingojo žodžiai maloningi, o kvailio kalbos pražudo jį patį;

¹³Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.

¹³jo kalbos pradžia yra kvailystė, o pabaiga­beprotybė.

¹⁴Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a [testnek] erejéért és nem az italért.

¹⁴Kvailys daug kalba. Nė vienas žmogus nežino, kas bus; kas gali jam pasakyti, kas bus po jo?

¹⁵A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.

¹⁵Kvailys nuo darbo greitai pavargsta, nes jis net kelio į miestą nežino.

¹⁶Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élõket: és a pénz szerzi meg mindezeket.

¹⁶Vargas kraštui, kurio karalius yra vaikas ir kurio kunigaikščiai puotauja rytą.

¹⁷Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.

¹⁷Palaimintas kraštas, kurio karalius yra kilmingas ir kurio kunigaikščiai valgo laiku; ne pasigerdami, o pasistiprindami.

¹⁸Dėl tinginystės namas griūna ir dėl rankų neveiklumo vanduo varva į namus.

¹⁹Puotos ir vynas palinksmina, o pinigas už viską atsako.

²⁰Net mintyse nekeik karaliaus ir turtuolio savo miegamajame, nes padangių paukščiai nuneš žodį ir paskelbs, kas buvo pasakyta.