¹Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál.

¹Geras vardas yra geriau negu brangus tepalas ir mirties diena negu gimimo diena.

²Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.

²Geriau eiti į gedulo negu į puotos namus, nes tai visų žmonių galas ir gyvieji susimąsto.

³Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.

³Geriau yra liūdėti negu juoktis, nes liūdnas veidas daro širdį geresnę.

⁴A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

⁴Išmintingųjų širdis yra gedulo namuose, o kvailių­linksmybės namuose.

⁵Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.

⁵Geriau yra išgirsti išmintingo barimą negu klausytis kvailųjų giedojimo.

⁶Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!

⁶Kvailio juokas yra kaip deginamų erškėčių spragsėjimas po puodu. Ir tai yra tuštybė.

⁷Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.

⁷Priespauda ir išmintingą padaro beprotį, o kyšiai sugadina širdį.

⁸Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.

⁸Pabaiga geriau negu pradžia; kantrumas geriau negu išdidumas.

⁹Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.

⁹Nebūk greitas pykti, nes pyktis yra kvailio antyje.

¹⁰Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés.

¹⁰Nesakyk: “Kodėl seniau buvo geriau negu dabar?” Tai neišmintingas klausimas.

¹¹Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az [embereknek], a kik a napot látják.

¹¹Gerai yra išmintis su paveldėjimu, ypač tiems, kurie mato saulę.

¹²Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.

¹²Išmintis yra tokia pat apsauga kaip pinigai, bet pažinimo pranašumas tas, kad išmintis suteikia gyvenimą tam, kuris ją turi.

¹³Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett?

¹³Pažvelk į Dievo darbus! Kas galėtų ištiesinti tai, ką Jis padarė kreivą?

¹⁴A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik.

¹⁴Gerą dieną džiaukis, o nelaimės dieną susimąstyk: Dievas padarė vieną ir kitą, kad žmogus nežinotų, kas jo laukia.

¹⁵Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki [az õ életének napjait] meghosszabbítja az õ gonoszságában.

¹⁵Per savo beprasmes dienas mačiau, kaip teisusis žūva savo teisume, o nedorėlis ilgai gyvena, darydamas pikta.

¹⁶Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?

¹⁶Nebūk per daug teisus nė per daug išmintingas; nepakenk pats sau.

¹⁷Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt?

¹⁷Nebūk per daug nedoras nė kvailas, kad nemirtum prieš laiką.

¹⁸Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul!

¹⁸Gera laikytis vieno ir nepaleisti kito, nes bijantis Dievo išvengs viso to.

¹⁹A bölcseség megerõsíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.

¹⁹Išmintingas yra stipresnis už dešimt galiūnų.

²⁰Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.

²⁰Nėra žemėje teisaus žmogaus, kuris visad gera darytų ir niekad nenusidėtų.

²¹Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.

²¹Nekreipk dėmesio į visas kalbas, kad neišgirstum savo tarno tave keikiant.

²²Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.

²²Nes tavo širdis žino, kad ir tu dažnai keiki kitus.

²³Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tõlem a [bölcseség] távol vala.

²³Aš viską išmintingai tyrinėjau ir galvojau, kad būsiu išmintingesnis, bet tai buvo toli nuo manęs.

²⁴Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?

²⁴Visa tai yra toli ir labai giliai. Kas visa tai ištirs?

²⁵Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.

²⁵Aš nusprendžiau savo širdyje pažinti, ištirti ir surasti išmintį bei priežastis, suprasti kvailumo, beprotystės ir neišmanymo pragaištingumą.

²⁶És találtam [egy dolgot,] mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tõr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attól; a bûnös pedig megfogattatik attól.

²⁶Aš supratau, kad kartesnė už mirtį yra moteris, kurios širdyje yra spąstai ir tinklai, o rankose­ virvės. Kas patinka Dievui, tas pabėgs nuo jos, bet nusidėjėlį ji sugauna.

²⁷Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,

²⁷Tai aš supratau,­sako pamokslininkas,­lygindamas vieną dalyką su kitu, kol radau atsakymą.

²⁸A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.

²⁸Ko mano siela ieškojo, bet aš neradau? Suradau vieną vyrą iš tūkstančio, bet moters tarp visų neradau nė vienos.

²⁹Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.

²⁹Štai ką aš supratau: Dievas sukūrė visus žmones teisius, bet jie patys daug dalykų prasimano.