¹És lõn a tizenkettedik esztendõben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹Dvyliktaisiais metais, dvylikto mėnesio pirmą dieną, Viešpats kalbėjo:

²Embernek fia! kezdj gyászéneket a Faraóról, Égyiptom királyáról, és mondjad néki: Nemzetek fiatal oroszlánja, elvesztél; hiszen te olyan valál, mint a krokodil a tengerekben, mert kijövél folyóidon és megháborítád lábaiddal a vizeket és felzavartad folyóikat.

²“Žmogaus sūnau, apraudok faraoną, Egipto karalių, ir sakyk jam: ‘Tu esi kaip liūtas tarp tautų, kaip jūrų pabaisa. Tu siauti upėse, drumsti vandenį kojomis, keli bangas.

³Így szól az Úr Isten: Ezért kivetem rád hálómat sok nép serege által, és kihúznak téged varsámban.

³Taip sako Viešpats Dievas: ‘Aš užmesiu savo tinklą ant tavęs kartu su daugybe tautų, ir jie ištrauks tave.

⁴És leterítlek a földre, a mezõség színére vetlek, és reád szállítom az ég minden madarát, s megelégítem belõled az egész föld vadait.

⁴Aš numesiu tave ant žemės atvirame lauke, ant tavęs tūps padangių paukščiai ir tavimi pasotinsiu visos žemės žvėris.

⁵S vetem húsodat a hegyekre, és betöltöm a völgyeket rothadásoddal.

⁵Aš tavo kūną numesiu kalnuose ir tavo lavonų pripildysiu slėnius.

⁶És megitatom áradásod földjét véredbõl mind a hegyekig, s a mélységek megtelnek belõled.

⁶Girdysiu žemę tavo tekančiu krauju iki kalnų, ir upės bus pilnos tavęs.

⁷És mikor eloltalak, beborítom az eget, s csillagait besötétítem, a napot felhõbe borítom, és a hold nem fényeskedik fényével.

⁷Kai tavo gyvybė užges, Aš uždengsiu dangų, žvaigždės nebešvies, saulę pridengsiu debesimis ir mėnulis nebespindės.

⁸Minden világító testet megsötétítek miattad az égen, és bocsátok sötétséget földedre, ezt mondja az Úr Isten.

⁸Dangaus šviesos tau nebešvies ir tavo krašte bus tamsu,­sako Viešpats Dievas.­

⁹És megszomorítom sok nép szívét, ha elhíresztelem romlásodat a nemzetek között, a földeken, a melyeket nem ismersz.

⁹Daugelis tautų išsigąs, kai paskelbsiu apie tavo sunaikinimą kraštuose, kurių tu nežinai.

¹⁰És cselekszem, hogy elborzadjanak miattad a sok népek, s királyaik rémüljenek el rémüléssel miattad, mikor villogtatom fegyveremet elõttök, s remegni fognak minden szempillantásban, kiki az õ életéért, zuhanásod napján.

¹⁰Taip, daugelis tautų baisėsis tavimi ir jų karaliai bus apimti panikos dėl tavęs, kai Aš mojuosiu savo kardu prieš juos. Jie drebės be perstojo, kiekvienas dėl savo gyvybės, tavo žlugimo dieną.

¹¹Mert így szól az Úr Isten: A babiloni király fegyvere jön reád.

¹¹Babilono karaliaus kardas užpuls tave.

¹²Vitézeknek fegyvereivel hullatom el sokaságodat, õk a népek legkegyetlenebbjei mindnyájan; és elpusztítják Égyiptom kevélységét, és elvész minden sokasága.

¹²Nuo galingųjų kris tavųjų daugybė. Jie yra baisiausi tarp tautų. Jie sunaikins Egipto išdidumą ir jo minias išžudys.

¹³És elvesztem minden barmát a sok vizek mellõl, és nem zavarja fel azokat többé ember lába, sem barmok körme azokat föl nem zavarja.

¹³Aš sunaikinsiu jo galvijus prie gausių vandenų, ir jokio žmogaus koja nė gyvulio kanopa nebedrums jų.

¹⁴Akkor meghiggasztom vizeiket, és folyóikat, olajként folyatom, ezt mondja az Úr Isten,

¹⁴Aš padarysiu jo vandenis tyrus, upės tekės lyg skaidrus aliejus,­sako Viešpats Dievas.­

¹⁵Mikor Égyiptom földjét pusztasággá teszem, és kipusztul a föld teljességébõl, mert megverek minden rajta lakót, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

¹⁵Kai Aš Egipto kraštą paversiu dykyne, sunaikinsiu jo išteklius ir išžudysiu gyventojus, tada jie žinos, kad Aš esu Viešpats.

¹⁶Gyászének ez és sírva énekeljék; a népek leányai énekeljék sírva; Égyiptomról és minden sokaságáról énekeljék sírva, ezt mondja az Úr Isten.

¹⁶Tai rauda, kuria jį apraudos, tautų dukros apraudos jį. Jos apraudos Egiptą ir jo minias,­sako Viešpats’ ”.

¹⁷És lõn a tizenkettedik esztendõben, a hónap tizenötödikén, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹⁷Dvyliktaisiais metais, pirmo mėnesio penkioliktą dieną, Viešpats kalbėjo man:

¹⁸Embernek fia! sírj Égyiptom sokaságán, és szállítsd alá õt te és a hatalmas nemzetek leányai a mélységek országába azokhoz, kik sírgödörbe szálltak.

¹⁸“Žmogaus sūnau, apraudok Egipto minias ir nustumk jį bei žymių tautų dukteris į mirusiųjų buveinę:

¹⁹Kinél nem voltál volna kedvesebb? Szállj alá, hadd fektessenek a körülmetéletlenek mellé!

¹⁹‘Už ką tu pranašesnis? Eik ir gulėk su neapipjaustytaisiais’.

²⁰A fegyverrel megölettek közt essenek el! A fegyver átadatott; húzzátok lefelé õt és minden sokaságát!

²⁰Jie kris tarp užmuštųjų kardu, ir jis bus atiduotas kardui. Nutempk jį ir jo minias.

²¹Szólni fognak felõle a vitézek hatalmasai a sír közepébõl együtt az õ segítõivel: alászállottak, hogy itt feküdjenek a körülmetéletlenek, mint fegyverrel megöltek!

²¹Mirusiųjų buveinėje galingieji karžygiai su savo sąjungininkais kalbės apie tave: ‘Jie nužengė žemyn ir guli kartu su neapipjaustytaisiais, nužudytais kardu’.

²²Itt van Assúr és egész sokasága, körülte sírjai, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el,

²²Ten yra Asirija ir jos minios­jų kapai aplinkui jį­jie visi nužudyti kardu.

²³A kinek sírjai a sírgödör legmélyén vannak és sokasága az õ sírja körül van, mindnyájan megölettek, fegyver miatt elestek, kik félelmére valának az élõk földjének.

²³Jie palaidoti giliausioje duobėje ir jos žmonės aplinkui ją. Nuo kardo žuvo visi, kurie kėlė siaubą gyvųjų šalyje.

²⁴Itt van Elám és egész sokasága az õ sírja körül, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el, kik alászálltak körülmetéletlenül a mélységek országába, kik félelmére valának az élõk földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak.

²⁴Ten guli Elamas ir jo minios aplinkui jo kapą. Visi, žuvę nuo kardo, nužengė į mirusiųjų buveinę. Jie kėlė siaubą gyvųjų šalyje, bet dabar kenčia gėdą kartu su nužengusiais į duobę.

²⁵A megölettek között vetettek néki ágyat minden sokaságával, körülte vannak ennek sírjai, mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megölettek, mert félelmére valának az élõk földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak; a megölettek közé vetették õket!

²⁵Jį paguldė tarp žuvusiųjų ir jo minias aplink jo kapą. Jie visi yra neapipjaustyti, kritę nuo kardo. Jie kėlė siaubą gyvųjų šalyje, bet dabar kenčia gėdą kartu su nužengusiais į duobę, jie paguldyti tarp užmuštųjų.

²⁶Itt van Mések-Tubál és minden sokasága, körülte vannak ennek sírjai, mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megölettek, mert félelmére valának az élõk földjének.

²⁶Mešechas ir Tubalas yra čia su savo miniomis ir jų kapai yra aplinkui jį. Jie visi yra neapipjaustyti, kritę nuo kardo, nors jie kėlė siaubą gyvųjų šalyje.

²⁷És nem feküsznek együtt az erõsekkel, kik elestek a körülmetéletlenek közül, kik hadiszerszámaikkal szálltak alá a sírba s kiknek az õ fegyvereiket fejük alá tették; mert lõn az õ vétkök csontjaikon, mivelhogy félelmére [valának] a vitézeknek az élõk földjén.

²⁷Jie negulės drauge su senovėje kritusiais karžygiais, kurie su savo ginklais nužengė į mirusiųjų buveinę; jiems kardą padėjo po galva ir skydu pridengė kaulus.

²⁸Te is a körülmetéletlenek közt rontatol meg, és fekszel a fegyverrel megölettek mellett.

²⁸Ir tu būsi sutrintas ir gulėsi drauge su neapipjaustytaisiais, kritusiais nuo kardo.

²⁹Itt van Edom királyaival és minden fejedelmével, kik vettettek erõsségökben a fegyverrel megöltekhez, õk a körülmetéletlenekkel feküsznek s azokkal, a kik sírgödörbe szálltak.

²⁹Ten guli edomitai su jų karaliais ir kunigaikščiais, kurie, nepaisant jų galybės, krito nuo kardo ir guli su neapipjaustytaisiais, nužengusiais į duobę.

³⁰Ott vannak észak uralkodói mindnyájan, és minden sidoni, a kik alászálltak a megölettekkel, rettenetes voltukban, erõsségökben megszégyenülve; és feküsznek körülmetéletlenül a fegyverrel megölettek mellett, és viselik gyalázatukat a sírgödörbe szálltak között.

³⁰Ten guli visi šiaurės kunigaikščiai ir visi sidoniečiai, nužengę su užmuštaisiais. Nepaisant jų galybės, jie yra pažeminti, guli drauge su neapipjaustytaisiais.

³¹Ezeket látni fogja a Faraó, és megvígasztalódik minden sokasága felõl; fegyverrel ölettek meg a Faraó és minden õ serege, ezt mondja az Úr Isten,

³¹Faraonas, matydamas juos, bus paguostas dėl savo žmonių daugybės­faraono ir jo visos kariuomenės,­nužudytų kardu,­sako Viešpats.­

³²Mert félelmére adtam õt az élõk földjének; ezért ott vetnek ágyat néki a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megölettek mellett, a Faraónak és minden sokaságának, ezt mondja az Úr Isten.

³²Aš sukėliau siaubą gyvųjų šalyje, ir jis gulės drauge su neapipjaustytaisiais,­sako Viešpats Dievas”.