¹És te, embernek fia, végy magadnak egy téglát, tedd azt elõdbe, és véss reá egy várost, Jeruzsálemet,

¹“Tu, žmogaus sūnau, pasiimk plytą, pasidėk ją prieš save ir nubraižyk ant jos Jeruzalės miestą.

²És indíts ellene ostromot, és építs ellene tornyot, tölts ellene sánczot, és indíts ellene táborokat, és állass ellene faltörõ kosokat köröskörül.

²Apgulk miestą, padaryk sutvirtinimus, pylimą, karių stovyklas ir sienų griovimo įtaisus.

³És végy magadnak egy vasserpenyõt, és állasd fel azt vasfal gyanánt te közted és a város között, és irányozd tekintetedet erõsen reá, és legyen ostrom alatt, és te ostromold. Jel ez az Izráel házának.

³Dar paimk geležinę skardą ir pastatyk ją kaip geležinę sieną tarp savęs bei miesto. Atgręžk savo veidą į jį, ir jis bus apgultas­tu būsi jį apgulęs. Tai bus ženklas Izraelio namams.

⁴Te pedig feküdj baloldaladra és vesd az Izráel háza vétkét arra; a napok száma szerint, a mennyin azon fekszel, viseljed vétköket.

⁴Tu atsigulk ant kairiojo šono ir uždėk ant jo Izraelio namų kaltę. Kiek dienų gulėsi, tiek neši jų kaltę.

⁵Én pedig meghatároztam néked az õ vétkök éveit napok száma szerint, háromszázkilenczven napban; eddig viseljed az Izráel házának vétkét.

⁵Ant tavęs uždėjau jų kaltės metus, atitinkamą dienų skaičių. Tris šimtus devyniasdešimt dienų tu neši Izraelio kaltę.

⁶És ha ezeket kitöltötted, feküdj a jobboldaladra másodszor, és viseld a Júda házának vétkét negyven napig; egy-egy napot egy-egy esztendõül számítottam néked.

⁶Kai tai atliksi, tada gulkis ant dešiniojo šono ir nešk Judo kaltę keturiasdešimt dienų. Aš įskaitysiu tau dieną už metus.

⁷És Jeruzsálem ostromára irányozd erõsen tekintetedet, és karod feltûrve legyen, és prófétálj õ ellene.

⁷Tu atsigręžk veidu į apgultą Jeruzalę ir pranašauk ištiesęs apnuogintą ranką į miestą.

⁸S ímé köteleket vetettem reád, hogy meg ne fordulhass egyik oldaladról a másikra, míg betöltöd ostromodnak napjait.

⁸Aš surišau tave virvėmis, kad negalėtum apsiversti nuo vieno šono ant kito, kol pasibaigs Jeruzalės apgultis.

⁹És végy magadnak búzát és árpát és babot és lencsét és kölest és tönkölyt, és tedd ezeket egy edénybe, és ezekbõl csinálj magadnak kenyeret; a napok száma szerint, a míg oldaladon fekszel, háromszázkilenczven napon egyed azt.

⁹Imk kviečių, miežių, pupų, lešių, sojų bei rugių, sudėk visa į vieną indą ir pasigamink maistą daugeliui dienų. Kai gulėsi ant šono, valgyk jį tris šimtus devyniasdešimt dienų.

¹⁰A te ételed pedig, a melylyel élsz, legyen súly szerint húsz siklus egy napra; idõrõl-idõre egyed azt.

¹⁰Maistą valgyk pagal svorį, dienai dvidešimt šekelių. Tiek valgyk kas dieną.

¹¹És vizet mérték szerint igyál, a hinnek hatodrészét igyad idõrõl-idõre.

¹¹Vandenį gerk atseikėtą, kas dieną po šeštą dalį hino.

¹²És ételedet árpa-lepény formájában egyed, és emberi ganéj tõzegénél süssed azt szemök láttára.

¹²Valgyk tai kaip miežinius papločius ir iškepk juos ant žmogaus mėšlo jų akivaizdoje.

¹³És mondá az Úr: Így eszik az Izráel fiai tisztátalan kenyeröket a pogányok közt, a kik közé õket kiûzöm.

¹³Taip izraelitai valgys suteptą maistą, gyvendami tarp pagonių, kur Aš juos išsklaidysiu”.

¹⁴És mondék: Ah, ah, Uram Isten! ímé az én lelkem soha meg nem fertéztetett, és dögöt és vadtól szaggatottat nem ettem ifjúságomtól fogva ez ideig, és számon be nem ment tisztátalan hús.

¹⁴Tada atsakiau: “Ak, Viešpatie Dieve, aš niekada nesu susitepęs: nuo savo jaunystės iki šios dienos nevalgiau pastipusio nei sudraskyto gyvulio, nešvarios mėsos neturėjau savo burnoje”.

¹⁵És mondá nékem: Nézd, marhaganéjt engedek néked emberi tõzeg helyett, hogy annál süsd meg a te kenyeredet.

¹⁵Viešpats sakė: “Tau leidžiu ruošiant maistą vietoje žmonių mėšlo naudoti galvijų mėšlą.

¹⁶És mondá nékem: Embernek fia! ímé én eltöröm a kenyérnek botját Jeruzsálemben, és eszik kenyeröket mértékkel és rettegéssel, és vizöket mértékkel és ájulással iszszák.

¹⁶Žmogaus sūnau, Aš Jeruzalėje sunaikinsiu duonos ramstį. Jie valgys susirūpinę maistą pagal svorį ir gers išsigandę atseikėtą vandenį.

¹⁷Azért, hogy kenyér és víz nélkül szûkölködjenek, és elborzadjanak mindnyájan, és megrothadjanak az õ vétkökben.

¹⁷Jiems neužteks nei maisto, nei vandens. Jie žiūrės vienas į kitą išsigandę ir žus dėl savo nusikaltimų”.