¹Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!

¹Štai Viešpats daro žemę tuščią lyg dykumą, pakeičia jos paviršių, išsklaido jos gyventojus.

²S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az õ ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevõ, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérõ; a hitelezõ, mint az, a kinek hitelez;

²Taip bus ir tautai, ir kunigui; ir vergui, ir šeimininkui; ir tarnaitei, ir jos šeimininkei; ir perkančiam, ir parduodančiam; ir skolininkui, ir skolintojui.

³Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.

³Kraštas bus nušluotas ir nualintas, nes taip Viešpats patvarkė.

⁴Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.

⁴Žemė liūdi ir nyksta, pasaulis visiškai sumenkėjo ir nyksta; žemės išdidieji nusilpsta.

⁵A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.

⁵Žemė suteršta jos gyventojų, nes jie nesilaikė įstatymų, iškreipė teisingumą ir sulaužė amžinąją sandorą.

⁶Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.

⁶Todėl prakeikimas ryja žemę ir naikina jos gyventojus, todėl žemės gyventojai sudeginti ir žmonių mažai belikę.

⁷Gyászol a must, elhervad a szõlõ, és sóhajtnak minden vidám szívûek.

⁷Vynas gedi, vynuogės nyksta, visi, kieno buvo linksmos širdys, dūsauja.

⁸Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendõk zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.

⁸Linksmybės su būgneliais liovėsi, linksmųjų triukšmas pasibaigė, švelnūs arfos garsai nutilo.

⁹Énekléssel nem isznak bort; keserû a részegítõ ital az ívónak;

⁹Nebeskamba vyną geriančiųjų dainos, stiprus gėrimas apkarto jo gėrėjams.

¹⁰Rommá lõn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!

¹⁰Tuštybės miestas bus sugriautas, namai užrakinti, niekas durų nebevarstys.

¹¹Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.

¹¹Verkia dėl vyno gatvėse; išnyko įvairios linksmybės, džiaugsmas žemėje dingo.

¹²A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.

¹²Miestas ištuštėjo, vartai guli griuvėsiuose.

¹³Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midõn a szüret elmult.

¹³Visas kraštas bus kaip alyvmedis po vaisių nurinkimo, kaip vynuogynas po vynuogių nurinkimo.

¹⁴Õk felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felõl.

¹⁴Jie pakels balsus, giedos apie Viešpaties didybę vakaruose,

¹⁵Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.

¹⁵šlovins Viešpatį rytuose ir jūros pakraščiuose Izraelio Dievo vardą.

¹⁶A föld szélérõl énekeket hallánk: dicsõség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.

¹⁶Nuo žemės pakraščių girdime giedant: “Šlovė Teisiajam”. Bet aš sakau: “Vargas man, aš nebepakelsiu! Išdavikai be sąžinės­apgaudinėja, suvedžioja”.

¹⁷Rettegés, verem és tõr [vár] rád földnek lakója!

¹⁷Siaubas, duobė ir žabangai tau, žemės gyventojau!

¹⁸És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, megfogatik a tõrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.

¹⁸Kas bėgs nuo siaubo garso, įkris į duobę; išlipęs iš duobės, pateks į žabangus; debesys atsivėrę, žemės pamatai dreba.

¹⁹Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;

¹⁹Žemė draskyte draskoma, trinte trinama, kratyte kratoma.

²⁰Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bûne és elesik; és nem kél fel többé!

²⁰Žemė svyruote svyruos kaip girtas, siūbuos kaip palapinė. Ją slėgs jos nusikaltimas, ji grius ir nebeatsikels.

²¹És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:

²¹Tą dieną Viešpats baus dangaus kareiviją aukštybėse ir žemės karalius žemėje.

²²És összegyûjtve összegyûjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.

²²Jie bus surinkti kaip belaisviai į duobę ir užrakinti; po daugelio dienų jie bus aplankyti.

²³És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei elõtt dicsõség lészen.

²³Mėnulis paraus ir saulė susigės, nes kareivijų Viešpats šlovingai viešpataus Siono kalne, Jeruzalėje ir savo vyresniųjų akivaizdoje.