¹Oh szünjetek meg hát az emberben [bízni], a kinek [egy] lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhetõ õ?

¹Štai Viešpats, kareivijų Dievas, atims iš Jeruzalės ir Judo ramstį ir lazdą, duonos ir vandens atsargas,

²Mert ímé az Úr, a seregeknek Ura elveszi Jeruzsálembõl és Júdából a támaszt és a táplálót, a kenyérnek minden erejét és a víznek minden erejét;

²karžygį ir karį, teisėją ir pranašą, žynį ir vyresnįjį,

³Az erõst és hadakozót, birót és prófétát, jóst és öreget;

³penkiasdešimtininką ir kilmingąjį, patarėją, įgudusį amatininką ir iškalbingą kalbėtoją.

⁴Az ötvenedes hadnagyot, a tisztes embert, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értõt;

⁴Vaikai bus jų kunigaikščiai, juos valdys kūdikiai.

⁵És adok nékik gyerkõczöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtok.

⁵Žmonės skriaus vienas kitą, net savo artimą. Vaikai bus pasipūtę prieš vyresniuosius, niekam tikę prieš kilminguosius.

⁶És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az õ társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;

⁶Tada žmogus, nutvėręs savo brolį iš tėvo namų, sakys: “Tu dar turi apsiaustą, būk mūsų vadas. Šie griuvėsiai tebūna tavo valdžioje”.

⁷És ha valaki megragadja atyja nemzetségébõl való rokonát, [mondván:] Néked ruhád van, légy fejedelmünk és e romlás kezed alatt legyen:

⁷Jis atsakys: “Aš nesu gydytojas, mano namuose nėra nei duonos, nei drabužių. Nedarykite manęs tautos vadu”.

⁸Ez ama napon így fog felkiáltani: Nem leszek sebkötözõ, házamban is nincsen kenyér és nincs ruha; ne tegyetek engem e nép fejedelmévé!

⁸Jeruzalė ir Judas kris, nes jų žodžiai ir darbai priešingi Viešpačiui; jie erzina Jo šlovės akis.

⁹Mert megromlott Jeruzsálem, és Júda elesett, mert nyelvök és cselekedeteik az Úr ellen vannak, hogy az Õ dicsõséges szemeit ingereljék.

⁹Jų veido išraiška liudija prieš juos. Jie nesislėpdami nuodėmiauja kaip Sodomos gyventojai. Vargas jiems! Jie patys sau užtraukia nelaimę.

¹⁰Arczuk tekintete tesz ellenök bizonyságot, bûneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt.

¹⁰Sakykite teisiesiems, kad jiems bus gerai, nes jie naudosis savo darbų vaisiais.

¹¹Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen [dolga], mert cselekedeteik gyümölcsével élnek.

¹¹Vargas nedorėliui! Jam bus atlyginta pagal jo darbus.

¹²Jaj a gonosznak, gonoszul lesz [dolga,] mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki.

¹²Mano tauta! Vaikai juos spaudžia, moterys jiems viešpatauja. O mano tauta! Tavo vedliai tave suvedžioja ir veda klaidingu taku.

¹³Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetõk, és ösvényidnek útját elrejtik elõled.

¹³Viešpats keliasi daryti teismo ir teisti tautas.

¹⁴Elõálla perelni az Úr, és itt áll ítélni népeket.

¹⁴Viešpats teis vyresniuosius ir savo tautos kunigaikščius. “Jūs jau prarijote vynuogyną. Beturčių nuosavybė yra jūsų namuose.

¹⁵Az Úr törvénybe megy népe véneivel és fejedelmivel: Hiszen ti lelegeltétek a szõlõt, szegénytõl rablott marha van házaitokban:

¹⁵Ką galvojate, skriausdami mano tautą ir daužydami beturčiams per veidus?”­klausia Viešpats, kareivijų Dievas.

¹⁶Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények orczáját összetöritek? ezt mondja az Úr, a seregeknek Ura.

¹⁶Viešpats sako: “Kadangi Siono dukterys išdidžiai vaikščioja, ištiesusios kaklus, mėto geidulingus žvilgsnius, eidamos mažais žingsneliais, skambina kojų žiedais,

¹⁷És szól az Úr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést bongást szereznek:

¹⁷Viešpats apdengs Siono dukterų galvas šašais ir apnuogins jas”.

¹⁸Megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetõjét, és az õ szemérmöket megmezteleníti.

¹⁸Tą dieną Viešpats nuplėš jų papuošalus: kojų grandinėles, kaktos juosteles ir mėnuliukus;

¹⁹Ama napon eltávolítja az Úr az õ lábaik zengõ ékességét, a napocskákat és holdacskákat,

¹⁹grandinėles, apyrankes ir šydus;

²⁰A fülönfüggõket, a karpereczeket és a fátyolokat,

²⁰vainikėlius, kojų papuošalus, puošnias juostas, kvepalų dėžutes ir auskarus;

²¹A pártákat, a láblánczokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket,

²¹pirštų ir nosies žiedus,

²²A gyûrûket és az orrpereczeket,

²²išeiginius rūbus ir apsiaustus; skareles ir pinigines,

²³Az ünneplõ ruhákat, a palástokat, a nagy kendõket és az erszényeket,

²³veidrodėlius, plono lino drabužius, galvos kaspinus ir skraistes.

²⁴A tükröket, a gyolcsingeket, a fõkötõket és a keczeléket:

²⁴Vietoje kvepalų bus smarvė, vietoje juostos­virvė; vietoje gražios šukuosenos­plikė, vietoje apsiausto­ašutinė; vietoje grožio­įdeginta žymė.

²⁵És lesz a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg.

²⁵Tavo vyrai kris nuo kardo, o tavo karžygiai­kovoje.

²⁶Férfiaid fegyver által hullnak el, és vitézeid harczban: [ (Isaiah 3:27) És sírnak és gyászolnak kapui, és õ elpusztíttatván, a földön ül; ] [ (Isaiah 3:28) És megragad hét asszony egy férfit ama napon, mondván: A magunk kenyerét eszszük és a mi ruhánkba öltözködünk, csak hadd neveztessünk a te nevedrõl, és vedd le rólunk gyalázatunkat! ]

²⁶Jos vartai aimanuos ir gedės, apleista ji sėdės ant žemės.