¹Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Õ igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.

¹Aš netylėsiu dėl Siono ir nenurimsiu dėl Jeruzalės, kol pasirodys jų teisumas lyg ryto aušra ir išgelbėjimas lyg degantis žibintas.

²És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsõségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.

²Tautos matys tavo teisumą ir karaliai­tavo šlovę. Tave vadins nauju vardu, kurį Viešpats tau duos.

³És leszel dicsõség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.

³Tu būsi šlovės karūna ir karališkas vainikas Viešpaties, tavo Dievo, rankoje.

⁴Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörûségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.

⁴Tavęs nebevadins apleistąja ir tavo žemės­dykyne. Tave vadins: “Mano pasimėgimas”, o tavo šalį­ištekėjusiąja, nes Viešpats pamėgo tave, ir šalis bus sutuokta.

⁵Mert mint elveszi a legény a szûzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a võlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.

⁵Kaip jaunuolis veda mergaitę, taip tavo sūnūs ves tave. Kaip jaunikis džiaugiasi jaunąja, taip tavo Dievas džiaugsis tavimi.

⁶Kõfalaidra, Jeruzsálem, õrizõket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!

⁶Jeruzale, ant tavo sienų Aš pastatysiu sargus; jie niekada­dieną ir naktį­nenurims. Jūs, kurie tariate Viešpaties vardą, netylėkite,

⁷És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsõségessé teszi Jeruzsálemet e földön.

⁷neduokite Jam poilsio, kol Jis atstatys Jeruzalę ir jos šlovę žemėje.

⁸Megesküdt az Úr jobbjára s erõssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál,

⁸Viešpats prisiekė savo tvirta ranka: “Aš nebeduosiu tavo grūdų tavo priešams maistui ir svetimi nebegers tavo vyno, kurį pagaminai.

⁹Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszûrõk igyák meg azt szentségem pitvaraiban.

⁹Kas surenka, valgys ir girs Viešpatį; kas užaugina, gers vyną mano šventuose kiemuose”.

¹⁰Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.

¹⁰Įeikite, įeikite pro vartus, paruoškite kelią tautai; nutieskite, nutieskite kelią, pašalinkite akmenis, pakelkite vėliavą žmonėms.

¹¹Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése õ elõtte!

¹¹Viešpats paskelbė iki žemės pakraščių: “Sakykite Siono dukrai: ‘Tavo išgelbėjimas, užmokestis ir atlyginimas artėja’ ”.

¹²És hívják õket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.

¹²Juos vadins: “Šventa tauta, Viešpaties atpirktieji”; tu būsi vadinama: “Ieškotasis, neapleistasis miestas”.