¹És lõn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt.

¹Judo karaliaus Achazo, sūnaus Jotamo, sūnaus Uzijo, dienomis Sirijos karalius Recinas ir Izraelio karalius Pekachas, Remalijo sūnus, atžygiavo kovoti prieš Jeruzalę, bet neįstengė jos paimti.

²És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdõ fái a szél miatt.

²Kai Dovydo namams pranešė: “Sirija susidėjo su Efraimu”, karaliaus ir jo tautos širdis taip drebėjo, kaip dreba nuo vėjo miško medžiai.

³És mondá az Úr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felsõ tó csatornájának végéhez, a ruhafestõk mezejének útján;

³Viešpats tarė Izaijui: “Tu ir tavo sūnus Šear Jašubas eikite pasitikti Achazą prie aukštutinio tvenkinio vandentiekio keliu, kuris veda į vėlėjo lauką.

⁴És mondd néki: Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgõ üszögdarab miatt, Reczinnek és Sziriának, és Remalja fiának felgerjedett haragja miatt!

⁴Tu jam sakyk: ‘Stebėk ir būk ramus; nebijok ir tavo širdis teneišsigąsta šitų dviejų smilkstančių nuodėgulių: nirštančio Sirijos karaliaus Recino ir Remalijo sūnaus.

⁵Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Sziria, Efraim és Remalja fia, mondván:

⁵Kadangi Sirija, Efraimas ir Remalijo sūnus surengė prieš tave sąmokslą, galvodami:

⁶Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királylyá benne Tábeal fiát,

⁶‘Žygiuokime prieš Judą, išgąsdinkime jį, nugalėkime ir paskirkime karaliumi Tabeelio sūnų’,

⁷Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez!

⁷Viešpats Dievas taip sako: ‘Taip nebus ir tai neįvyks!

⁸Mert Sziria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendõ, s megromol Efraim és nép nem lészen.

⁸Sirijos galva yra Damaskas, o Damasko galva yra Recinas. Dar šešiasdešimt penkeri metai, ir Efraimas bus sunaikintas­tautos nebebus.

⁹Efraim feje pedig Samaria, és Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!

⁹Efraimo galva yra Samarija, o Samarijos galva­Remalijo sūnus. Jei jūs netikite, neišliksite!’ ”

¹⁰És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván:

¹⁰Viešpats toliau kalbėjo Achazui:

¹¹Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtõl, kérj a mélységben vagy fent a magasban!

¹¹“Prašyk Viešpatį, savo Dievą, ženklo iš požemio gilybių ar dangaus aukštybių”.

¹²És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem az Urat!

¹²Achazas atsakė: “Aš neprašysiu ir negundysiu Viešpaties”.

¹³Akkor monda [a próféta:] Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?

¹³Tuomet Izaijas sakė: “Klausykitės, Dovydo namai, ar jums neužtenka varginti žmonių, ar varginsite ir Dievą?

¹⁴Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,

¹⁴Pats Viešpats duos jums ženklą. Štai mergelė taps nėščia, pagimdys sūnų ir pavadins jį Emanueliu.

¹⁵Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani;

¹⁵Jis maitinsis pienu ir medumi, kol išmoks atmesti, kas pikta, ir pasirinkti, kas gera.

¹⁶Mert mielõtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.

¹⁶Prieš berniukui išmokstant atmesti pikta ir pasirinkti gera, šalys, kurių karalių bijaisi, bus sunaikintos.

¹⁷És hozni fog az Úr reád és népedre és atyád házára oly napokat, milyenek még nem jöttenek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Assiria királyát.

¹⁷Viešpats leis tau, tavo tautai ir tavo tėvų namams patirti tokių dienų per Asirijos karalių, kokių nebuvo nuo Efraimo ir Judo atsiskyrimo laikų.

¹⁸És lesz ama napon: süvölt az Úr az Égyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Assiria földje méheinek,

¹⁸Tuomet Viešpats sušvilps musėms Egipto upės gale ir bitėms Asirijos krašte

¹⁹S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelõkön.

¹⁹ir jos atskris ir nusileis slėnių tarpekliuose, uolų plyšiuose, ant visų krūmokšnių ir ganyklose.

²⁰Ama napon leberetválja az Úr a folyón túl bérlett beretvával, Assiria királya által a fõt s a lábak szõrét, a mely a szakált is leveszi;

²⁰Tą dieną Viešpats iš anapus upės pasisamdytu skustuvu­Asirijos karaliumi­nuskus galvos ir kojų plaukus, taipogi ir barzdą pašalins.

²¹És lesz ama napon, hogy kiki egy fejõstehenet tart és két juhot,

²¹Tuo pačiu metu atsitiks, jog žmogus laikys vieną karvę ir dvi avis

²²És lészen, hogy a tej bõsége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön.

²²ir jos duos tiek pieno, kad jis valgys sviestą; ir kiekvienas, kuris bus išlikęs šalyje, valgys sviestą ir medų.

²³S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szõlõtõ ezer siklust érõ vala, tövis és gaz ver fel.

²³Tuo metu vieta, kur augo tūkstantis vynmedžių, verta tūkstančio šekelių sidabro, pavirs erškėtynu ir usnynu.

²⁴Nyilakkal és kézívvel mehet oda [az ember,] mivel tövis és gaz verte fel mind az egész földet;

²⁴Žmogus ten eis su strėlėmis ir lanku, nes usnių ir erškėčių bus pilnas kraštas.

²⁵Sõt a hegyekre, a melyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistõl és gaztól; hanem barmok legelõjévé lesznek és juhok járásává.

²⁵Visi kalnai, kurie dabar kapliu kasami, taps neįžengiami dėl usnių ir erškėčių, juose ganysis galvijai ir vaikštinės avys”.