¹Az a beszéd, a melyet szólott az Úr Jeremiásnak, (mikor Nabukodonozor a babiloni király és az egész serege és a föld minden országa, a melyek az õ hatalma alatt valának, és a népek mind vívták vala Jeruzsálemet és minden városát) mondván:

¹Viešpats kalbėjo Jeremijui, kai Nebukadnecaras, Babilono karalius, su visa kariuomene, visomis jo valdžioje esančiomis karalystėmis ir tautomis kariavo prieš Jeruzalę ir Judo miestus:

²Ezt mondja az Úr, az Izráel Istene: Menj el, és mondd meg Sedékiásnak, a Júda királyának, és így szólj néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, én odaadom e várost a babiloni király kezébe, és felgyújtja ezt tûzzel.

²“Eik ir pranešk Zedekijui, Judo karaliui, kad taip sako Viešpats: ‘Aš atiduosiu šį miestą į Babilono karaliaus rankas, ir šis jį sudegins.

³És te el nem szaladsz az õ kezébõl, hanem bizonynyal megfognak és kezébe adnak, és a te szemeid meglátják a babiloni királynak szemeit, és az õ szája a te száddal szól, és bemégy Babilonba.

³Ir tu neištrūksi iš jo rankų, būsi sugautas ir jam atiduotas. Tu matysi Babilono karalių ir kalbėsi su juo veidas į veidą, ir tave nugabens į Babiloną.

⁴Mindazáltal halld meg az Úrnak szavát Sedékiás, Júda királya; ezt mondja az Úr te felõled: Nem halsz meg fegyver által.

⁴Tačiau klausykis Viešpaties žodžio, Zedekijau, Judo karaliau. Tu nežūsi nuo kardo,

⁵Békességben halsz meg, és a mint füstöltek a te atyáidnak, az elõbbi királyoknak, a kik te elõtted voltak, úgy füstölnek néked is, és így siratnak téged: Jaj uram! Mert én szóltam e szót, azt mondja az Úr.

⁵bet mirsi ramybėje. Kaip tavo tėvams, kurie karaliavo pirma tavęs, sukurdavo laidotuvių ugnį, taip tau padarys ir tave apraudos: ‘O mūsų valdove’. Aš taip pasakiau,­sako Viešpats’ ”.

⁶És megmondá Jeremiás próféta Sedékiásnak, a Júda királyának, mind e szavakat Jeruzsálemben.

⁶Pranašas Jeremijas kalbėjo šituos žodžius karaliui Zedekijui Jeruzalėje.

⁷A babiloni király serege pedig vívja vala Jeruzsálemet és Júdának minden városát, a melyek megmaradtak vala, [tudniillik] Lákist és Azekát, mert a Júda városai közül csak ezek maradtak vala meg, mint erõsített városok.

⁷Babilono karaliaus kariuomenė kariavo prieš Jeruzalę ir Judo miestus­Lachišą ir Azeką, nes tie sutvirtinti Judo miestai dar buvo nepaimti.

⁸Ez a beszéd, melyet szóla az Úr Jeremiásnak, minekutána Sedékiás király szövetséget köte az egész Jeruzsálembeli néppel, szabadságot hirdetvén köztük.

⁸Viešpats kalbėjo Jeremijui, kai karalius Zedekijas padarė sandorą su Jeruzalės gyventojais ir paskelbė,

⁹Hogy kiki bocsássa szabadon szolgáját és kiki az õ szolgálóleányát a héber férfit és a héber leányt, hogy senki ne szolgáltasson közöttük az õ Júdabeli atyjafiával.

⁹kad kiekvienas suteiktų laisvę vergams hebrajams, kad nelaikytų vergais žydų.

¹⁰És engedelmeskedtek mindnyájan a fejedelmek és az egész nép, a kik szövetséget kötöttek, hogy kiki szabadon bocsássa az õ szolgáját és kiki az õ szolgálóleányát, hogy senki azokkal ne szolgáltasson többé; és engedelmeskedtek és elbocsáták azokat.

¹⁰Kunigaikščiai ir visa tauta, kurie padarė sandorą suteikti laisvę vergams ir vergėms, kad jie nebevergautų, pakluso ir paleido juos.

¹¹De azután elváltozának, és visszahozák a szolgákat és szolgálóleányokat, a kiket szabadon bocsátottak vala, és õket szolgákká és szolgálóleányokká tevék.

¹¹Bet po to jie persigalvojo ir susigrąžino vergus bei verges, ir privertė juos toliau vergauti.

¹²És lõn az Úrnak szava Jeremiáshoz az Úrtól, mondván:

¹²Todėl Viešpats kalbėjo Jeremijui:

¹³Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem a ti atyáitokkal azon a napon, a melyen kihoztam õket Égyiptom földérõl, a szolgálatnak házából, mondván:

¹³“Aš sudariau sandorą su jūsų tėvais, kai juos išvedžiau iš Egipto vergijos, ir įsakiau:

¹⁴Mikor a hét esztendõ eltelik, kiki bocsássa el az õ héber atyjafiát, a ki néked eladatott vala és hat esztendeig szolgált téged; bocsássad õt magadtól szabadon. De nem hallgatának a ti atyáitok engemet, és fülöket sem hajtották erre.

¹⁴‘Baigiantis septyneriems metams, kiekvienas privalo paleisti savo brolį hebrają, kuris jam vergavo. Šešerius metus jis tedirba, o po to suteikite jam laisvę’. Bet jūsų tėvai neklausė manęs ir nepalenkė savo ausies girdėti.

¹⁵És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én elõttem, kiki szabadságot hirdetvén az õ atyjafiának, és én elõttem szövetséget kötöttetek abban a házban, a mely az én nevemrõl neveztetett.

¹⁵Dabar jūs buvote atsivertę ir padarę tai, kas teisinga mano akyse, paskelbdami laisvę savo broliams. Jūs sudarėte sandorą mano akivaizdoje, namuose, vadinamuose mano vardu.

¹⁶De elváltoztatok, és beszennyeztétek az én nevemet, és kiki visszahozta az õ szolgáját és kiki az õ szolgálóleányát, kiket egészen szabadon bocsátottatok vala, és igába vetettétek õket, hogy néktek szolgáitok és szolgáló leányaitok legyenek.

¹⁶Bet jūs persigalvojote ir sutepėte mano vardą, susigrąžindami vergus ir verges. Jie buvo laisvi, galėjo gyventi, kaip norėjo, o jūs juos vėl pavergėte.

¹⁷Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az õ atyjafiának és kiki az õ felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára.

¹⁷Kadangi jūs neklausėte manęs ir nesuteikėte laisvės broliui ir artimui, Aš išlaisvinu jus kardui, marui ir badui. Aš išsklaidysiu jus visose žemės karalystėse.

¹⁸És odaadom a férfiakat, a kik megszegték az én szövetségemet, a kik nem teljesítették a szövetség pontjait, a melyet elõttem kötöttek vala tulokkal, a melyet ketté vágának és átmenének annak részei között,

¹⁸Žmones, nesilaikiusius sandoros, sudarytos mano akivaizdoje, sandoros, kurią sudarėte, perpjaudami veršį ir praeidami tarp jo dalių,

¹⁹Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, a kik átmentek a tulok részei között:

¹⁹Judo ir Jeruzalės kunigaikščius, valdininkus, kunigus ir visus žmones, kurie praėjo tarp veršio dalių,

²⁰Odaadom õket az õ ellenségeik kezébe, és az õ lelköket keresõk kezébe, és az õ holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.

²⁰Aš atiduosiu į jų priešų, kurie siekia jų gyvybės, rankas. Jų lavonai bus maistu padangių paukščiams ir laukiniams žvėrims.

²¹Sedékiást, a Júda királyát és az õ fejedelmeit is odaadom az õ ellenségeiknek kezébe, és az õ lelköket keresõk kezébe, és a babiloni király seregének kezébe, a mely eltávozik tõletek.

²¹Taip pat Zedekijas, Judo karalius, ir jo kunigaikščiai pateks į priešų, siekiančių jų gyvybės, rankas, į rankas Babilono karaliaus kariuomenės, kuri šiuo metu yra pasitraukusi.

²²Ímé, én parancsolok, azt mondja az Úr, és visszahozom õket e városra, és vívják azt, és beveszik és felgyújtják tûzzel, és pusztasággá teszem Júda városait, lakhatatlanokká.

²²Aš įsakysiu,­sako Viešpats,­ir sugrąžinsiu ją prieš šitą miestą. Jie kariaus, paims ir sudegins jį. Judo miestus Aš padarysiu dykyne be gyventojų”.