¹Uralkodott pedig Sedékiás király, Jósiásnak fia, Kónia helyett, a ki Jojákimnak fia vala, kit Nabukodonozor, a babiloni király királylyá tett vala Júdának földében.

¹Vietoje Konijo, Jehojakimo sūnaus, Babilono karalius Nebukadnecaras paskyrė Judo karaliumi Jozijo sūnų Zedekiją.

²De nem hallgatá sem õ, sem az õ szolgái, sem a föld népe az Úrnak szavát, a melyet szólott vala Jeremiás próféta által.

²Bet nei jis, nei jo tarnai, nei krašto gyventojai neklausė Viešpaties žodžių, kalbėtų per pranašą Jeremiją.

³És elküldé Sedékiás király Júkált, Selémiának fiát, és Sofóniást, Mahásiás papnak fiát Jeremiás prófétához, mondván: Kérlek, könyörögj mi érettünk az Úrnak, a mi Istenünknek.

³Karalius Zedekijas pasiuntė Jehuchalą, Šelemijo sūnų, ir kunigą Sofoniją, Maasėjos sūnų, pas pranašą Jeremiją ir prašė jo: “Melsk už mus Viešpatį, mūsų Dievą”.

⁴Jeremiás pedig be- és kimegy vala a nép között, mert még nem vetették vala õt be a tömlöczbe.

⁴Jeremijas tada dar nebuvo įmestas į kalėjimą ir vaikščiojo savo tautoje.

⁵A Faraó serege pedig kijött Égyiptomból, és a Káldeusok, a kik megszállották Jeruzsálemet, meghallották e hírt õ felõlök, és elhagyták Jeruzsálemet.

⁵Chaldėjai, kurie buvo apgulę Jeruzalę, išgirdę, kad ateina Egipto faraono kariuomenė, pasitraukė nuo Jeruzalės.

⁶És szóla az Úr Jeremiás prófétának, mondván:

⁶Tada Viešpats kalbėjo pranašui Jeremijui:

⁷Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Ezt mondjátok a Júda királyának, a ki elküldött titeket én hozzám, hogy megkérdezzetek engem: Ímé, a Faraó serege, a mely kijött a ti segítségetekre, visszamegy Égyiptom földébe.

⁷“Taip sako Viešpats, Izraelio Dievas: ‘Sakyk Judo karaliaus pasiuntiniams: ‘Faraono kariuomenė, kuri ateina jums padėti, grįš į savo kraštą Egiptą,

⁸És visszatérnek a Káldeusok, és ostromolják e várost, és beveszik azt, és megégetik tûzzel.

⁸ir chaldėjai vėl ateis, kariaus prieš šitą miestą, paims jį ir sudegins.

⁹Ezt mondja az Úr: Ne csaljátok meg magatokat, mondván: Bizonyoson elmennek mi rólunk a Káldeusok; mert nem mennek el.

⁹Neapgaudinėkite patys savęs, manydami, kad chaldėjai pasitrauks ir nebesugrįš. Jie nepasitrauks.

¹⁰Mert ha a Káldeusoknak egész seregét megveritek is, a kik ostromolnak titeket, és közülök [csak] néhány megsebesült marad is: valamennyi felkél az õ sátorából, és megégetik e várost tûzzel.

¹⁰Jei jūs chaldėjų kariuomenę, prieš jus kariaujančią, taip sumuštumėte, jog liktų tik sužeistieji, tai jie, pakilę iš savo palapinių, sudegintų šitą miestą!’ ”

¹¹És mikor a Káldeusok serege elvonula Jeruzsálem alól a Faraó serege miatt,

¹¹Kai chaldėjų kariuomenė, išsigandusi Egipto kariuomenės, pasitraukė nuo Jeruzalės,

¹²Jeremiás is kiindula Jeruzsálembõl, menvén a Benjámin földére, hogy osztályrészt kapjon onnan a nép között.

¹²Jeremijas norėjo eiti iš Jeruzalės į Benjamino kraštą savo nuosavybės reikalus sutvarkyti su savo giminaičiais.

¹³Mikor pedig õ a Benjámin kapujához [ére] és ott vala egy õr, a kinek neve Jériás vala, Selémiásnak fia, a ki Hanániásnak fia vala, megfogá az Jeremiás prófétát, és monda: Te a Káldeusokhoz szököl!

¹³Jam atėjus prie Benjamino vartų, sargybinis Irija, sūnus Šelemijos, sūnaus Hananijos, sulaikė pranašą Jeremiją ir tarė: “Tu bėgi pas chaldėjus!”

¹⁴És monda Jeremiás: Hazugság! Nem szököm a Káldeusokhoz; de nem hallgata rá. És Jériás megfogá Jeremiást, és vivé õt a fejedelmekhez.

¹⁴Jeremijas atsakė: “Tai netiesa, aš nebėgu pas chaldėjus”. Irija nepatikėjo. Jis sulaikė Jeremiją ir nuvedė pas kunigaikščius.

¹⁵És a fejedelmek megharaguvának Jeremiásra, és megvereték õt, és veték a fogházba az írástudó Jónatán házába: mert azt rendelték vala fogháznak.

¹⁵Kunigaikščiai supyko ir sumušė Jeremiją bei įmetė į kalėjimą raštininko Jehonatano namuose, nes jie buvo padaryti kalėjimu.

¹⁶Mikor Jeremiás a tömlöczbe és a börtönbe juta, és sok napig vala ott Jeremiás;

¹⁶Jeremijas pateko į požemį ir išbuvo ten daug dienų.

¹⁷Akkor elkülde Sedékiás király és elõhozatá õt, és megkérdezé a király a maga házánál titkon, és monda: Van-é kijelentésed az Úrtól? Akkor monda Jeremiás: Van! És [azt is] mondá: A babiloni király kezébe adatol.

¹⁷Vieną dieną karalius Zedekijas pasiuntė atvesti Jeremiją. Karalius slaptai savo rūmuose klausė jį: “Ar yra žodis iš Viešpaties?” Jeremijas atsakė: “Taip, tu būsi atiduotas į Babilono karaliaus rankas”.

¹⁸Azután monda Jeremiás Sedékiás királynak: Mit vétettem ellened és a te szolgáid ellen és e nép ellen, hogy a fogházba vetettetek engem?

¹⁸Be to, Jeremijas sakė karaliui Sedekijui: “Kuo aš nusikaltau tau, tavo tarnams ir tautai, kad mane laikote kalėjime?

¹⁹És hol vannak a ti prófétáitok, a kik prófétáltak néktek, mondván: Nem jõ el a babiloni király ti ellenetek és e föld ellen?

¹⁹Kur dabar yra jūsų pranašai, pranašavę jums, kad Babilono karalius neateis prieš jus ir prieš šitą kraštą?

²⁰Most halld csak, uram király, és hallgasd meg az én könyörgésemet, és ne küldj engem vissza az írástudó Jónatán házába, hogy ott ne haljak meg.

²⁰Mano valdove karaliau, išklausyk mano prašymą, nebesiųsk manęs atgal į raštininko Jehonatano namus, kad ten nemirčiau!”

²¹Parancsolta azért Sedékiás király, hogy vessék Jeremiást a tömlöcz pitvarába, és adjanak néki naponként egy-egy darab kenyeret a sütõk utczájából, a míg minden kenyér elfogy a városból. És ott marada Jeremiás a tömlöcz pitvarában.

²¹Karalius Zedekijas įsakė, kad Jeremijas būtų nuvestas į sargybos kiemą ir kad jam duotų gabalą duonos iš Kepėjų gatvės, kol visa duona mieste pasibaigs. Taip Jeremijas liko sargybos kieme.