¹Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.

¹“Iš tiesų, iš tiesų sakau jums: kas neįeina pro vartus į avių gardą, bet įlipa pro kur kitur, tas vagis ir plėšikas.

²A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.

²O kas pro vartus įeina, tas avių ganytojas.

³Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket.

³Jam sargas atidaro, ir avys klauso jo balso. Jis šaukia savąsias avis vardais ir jas išveda.

⁴És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.

⁴Išsivaręs savąsias avis, jis eina priešakyje, o avys paskui jį seka, nes pažįsta jo balsą.

⁵Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.

⁵O paskui svetimą jos neseks, bet nuo jo bėgs, nes nepažįsta svetimųjų balso”.

⁶Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.

⁶Jėzus pasakė jiems tą palyginimą, bet jie nesuprato, ką tai reiškia.

⁷Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

⁷Tuomet Jėzus kalbėjo jiems toliau: “Iš tiesų, iš tiesų sakau jums: Aš­avių vartai.

⁸Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.

⁸Visi, kurie pirma manęs atėjo, buvo vagys ir plėšikai, todėl avys jų neklausė.

⁹Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.

⁹Aš esu vartai. Jei kas įeis per mane, bus išgelbėtas. Jis įeis ir išeis ir ganyklą sau ras.

¹⁰A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek.

¹⁰Vagis ateina tik vogti, žudyti ir naikinti. Aš atėjau, kad jie turėtų gyvenimą,­kad apsčiai jo turėtų.

¹¹Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

¹¹Aš esu gerasis ganytojas. Geras ganytojas už avis guldo savo gyvybę.

¹²A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.

¹²O samdinys, ne ganytojas, kuriam avys ne savos, pamatęs sėlinantį vilką, palieka avis ir pabėga, o vilkas griebia jas ir išsklaido.

¹³A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

¹³Samdinys pabėga, nes jis samdinys, jam avys nerūpi.

¹⁴Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,

¹⁴Aš esu gerasis ganytojas: Aš pažįstu savąsias, ir manosios pažįsta mane.

¹⁵A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.

¹⁵Kaip mane pažįsta Tėvas, taip ir Aš pažįstu Tėvą ir už avis guldau savo gyvybę.

¹⁶Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.

¹⁶Ir kitų avių turiu, kurios ne iš šios avidės; ir jas man reikia atvesti; jos girdės mano balsą, ir bus viena kaimenė, vienas ganytojas.

¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

¹⁷Todėl Tėvas myli mane, kad Aš guldau savo gyvybę, jog ir vėl ją pasiimčiau.

¹⁸Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.

¹⁸Niekas neatima jos iš manęs, bet Aš pats ją atiduodu. Aš turiu galią ją atiduoti ir turiu galią vėl ją pasiimti; tokį įsakymą gavau iš savo Tėvo”.

¹⁹Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt.

¹⁹Tarp žydų vėl kilo nesutarimas dėl šitų žodžių.

²⁰És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?

²⁰Daugelis iš jų sakė: “Jis turi demoną ir šėlsta. Kodėl Jo klausote?”

²¹Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?

²¹Kiti tvirtino: “Tai ne demono apsėstojo kalbos. Argi gali demonas atverti neregiui akis?!”

²²Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;

²²Jeruzalėje buvo Šventyklos pašventinimo šventė. Buvo žiema.

²³És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.

²³Jėzus vaikščiojo šventykloje, po Saliamono stoginę.

²⁴Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!

²⁴Ten Jį apstojo žydai ir ėmė klausinėti: “Kaip ilgai laikysi mus abejonėse? Jeigu esi Kristus, pasakyk mums atvirai!”

²⁵Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.

²⁵Jėzus jiems atsakė: “Aš jums sakiau, bet jūs netikite. Darbai, kuriuos darau savo Tėvo vardu, liudija apie mane.

²⁶De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:

²⁶Bet jūs netikite, nes jūs­ne iš manųjų avių, kaip jums ir sakiau.

²⁷Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:

²⁷Manosios avys girdi mano balsą; Aš jas pažįstu, ir jos seka paskui mane.

²⁸És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.

²⁸Aš duodu joms amžinąjį gyvenimą; jos nepražus per amžius, ir niekas jų neišplėš iš mano rankos.

²⁹Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezébõl.

²⁹Mano Tėvas, kuris man jas davė, yra aukščiau už viską, ir niekas negali jų išplėšti iš mano Tėvo rankos.

³⁰Én és az Atya egy vagyunk.

³⁰Aš ir Tėvas esame viena”.

³¹Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.

³¹Tada žydai vėl stvėrėsi akmenų, norėdami Jį užmėtyti.

³²Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?

³²O Jėzus paklausė jų: “Daug gerų darbų esu jums parodęs iš savo Tėvo. Už kurį gi darbą užmėtysite mane akmenimis?”

³³Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

³³Žydai Jam atsakė: “Ne už gerą darbą užmėtysime Tave akmenimis, bet už piktžodžiavimą ir kad Tu, būdamas žmogus, dediesi Dievu”.

³⁴Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

³⁴Jėzus jiems atsakė: “Argi jūsų Įstatyme nėra parašyta: ‘Aš tariau: jūs esat dievai’?

³⁵Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),

³⁵Jeigu Jis vadina dievais tuos, kuriems skirtas Dievo žodis (o Raštas negali būti panaikintas),

³⁶Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!

³⁶kaip tad jūs galite sakyti Tam, kurį Tėvas pašventino ir pasiuntė į pasaulį: ‘Tu piktžodžiauji’, kai Jis pasakė: ‘Aš esu Dievo Sūnus!’?

³⁷Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;

³⁷Jei Aš nedarau savo Tėvo darbų,­ netikėkite manimi!

³⁸Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.

³⁸O jeigu darau ir manimi netikite,­tikėkite darbais, kad pažintumėte ir patikėtumėte, jog Tėvas manyje ir Aš Jame”.

³⁹Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl.

³⁹Tuomet jie vėl norėjo Jį suimti, bet Jis ištrūko jiems iš rankų.

⁴⁰És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada.

⁴⁰Jėzus vėl pasitraukė anapus Jordano, kur pirma Jonas krikštijo, ir apsistojo ten.

⁴¹És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala.

⁴¹Daugelis atėjo pas Jį ir kalbėjo: “Jonas nepadarė nė vieno ženklo, bet ką jis sakė apie šį žmogų, yra teisybė”.

⁴²És sokan hivének ott õ benne.

⁴²Ir daugelis tenai Jį įtikėjo.