¹Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

¹Viešpatie, atsimink, kas įvyko. Pažvelk, atkreipk dėmesį į mūsų vargus.

²A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

²Mūsų paveldas ir namai svetimųjų rankose.

³Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

³Mes esame našlaičiai, mūsų motinos­našlės;

⁴Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.

⁴privalome pirkti savo vandenį ir mokėti pinigus už savo malkas.

⁵Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

⁵Mus vargina sunkiais darbais ir pavargus neleidžia atsikvėpti.

⁶Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

⁶Prašėme pagalbos egiptiečių ir asirų, kad bent duonos gautume.

⁷Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

⁷Mūsų tėvai nusikalto, o mes turime nešti jų kaltę.

⁸Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.

⁸Vergai viešpatauja mums, ir niekas negali mūsų išvaduoti iš jų rankos.

⁹Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.

⁹Bijodami kardo dykumoje, mes parsigabenome duonos.

¹⁰Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

¹⁰Mūsų oda pajuodusi kaip krosnis nuo siaučiančio bado.

¹¹Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.

¹¹Moterys ir mergaitės prievartaujamos Sione ir Judo miestuose.

¹²A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

¹²Kunigaikščius jie pakorė, o vyresniųjų negerbia.

¹³Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

¹³Jauni vyrai verčiami girnomis malti, vaikai klumpa po sunkiomis naštomis.

¹⁴A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

¹⁴Vyresnieji nebesirodo prie miesto vartų, ir vaikai nebesusirenka žaisti.

¹⁵Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

¹⁵Mūsų širdies džiaugsmas dingo, žaidimai virto liūdesiu.

¹⁶Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

¹⁶Karūna nuo galvos nukrito. Vargas mums, nes mes nusikaltome.

¹⁷Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

¹⁷Todėl mūsų širdis alpsta, akys aptemo.

¹⁸A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

¹⁸Siono kalnas apleistas, lapės gyvena jame.

¹⁹Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

¹⁹Bet Tu, Viešpatie, pasilieki per amžius. Tavo sostas lieka kartų kartoms.

²⁰Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?

²⁰Kodėl Tu mus taip ilgai užmiršai ir palikai?

²¹Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

²¹Viešpatie, sugrąžink mus pas save, ir mes sugrįšime. Atnaujink mus kaip anomis dienomis!

²²Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

²²Argi Tu mus visiškai atstūmei ir rūstausi amžinai?