¹És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

¹Tuojau iš ryto aukštieji kunigai pasitarė su vyresniaisiais ir Rašto žinovais bei visu sinedrionu ir, surišę Jėzų, jie Jį nuvedė ir perdavė Pilotui.

²És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

²Pilotas paklausė Jį: “Ar Tu esi žydų karalius?” Jis atsakė: “Taip yra, kaip sakai”.

³És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.

³Aukštieji kunigai Jį daug kuo kaltino, bet Jis nieko neatsakinėjo.

⁴Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

⁴Pilotas vėl klausė Jį: “Tu nieko neatsakai? Žiūrėk, kiek daug kaltinimų jie Tau pateikia”.

⁵Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

⁵Tačiau Jėzus nieko nebeatsakinėjo, ir Pilotas labai stebėjosi.

⁶Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

⁶Per šventes jis paleisdavo vieną kalinį, kurio žmonės prašydavo.

⁷Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

⁷Tada buvo vienas kalinys, vardu Barabas, suimtas kartu su maištininkais, kurie maišto metu nužudė žmogų.

⁸És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

⁸Susirinkusi minia, garsiai šaukdama, pradėjo prašyti to, ką Pilotas visuomet darydavo.

⁹Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

⁹Pilotas paklausė: “Ar norite, kad jums paleisčiau žydų karalių?”

¹⁰Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok.

¹⁰Nes jis žinojo, kad aukštieji kunigai Jį įskundė iš pavydo.

¹¹A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

¹¹Tačiau aukštieji kunigai sukurstė minią reikalauti, kad geriau paleistų Barabą.

¹²Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

¹²Tada Pilotas vėl kreipėsi į juos: “O kaip jūs norite, kad aš pasielgčiau su Tuo, kurį vadinate žydų karaliumi?”

¹³És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!

¹³Tie šaukė: “Nukryžiuok Jį!”

¹⁴Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!

¹⁴Pilotas jų klausė: “Ką bloga Jis padarė?” Tada jie pradėjo dar garsiau rėkti: “Nukryžiuok Jį!”

¹⁵Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

¹⁵Norėdamas įtikti miniai, Pilotas paleido Barabą, o Jėzų nuplakdino ir atidavė nukryžiuoti.

¹⁶A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.

¹⁶Kareiviai nusivedė Jį į rūmų kiemą, tai yra pretorijų, ir ten sušaukė visą kuopą.

¹⁷És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,

¹⁷Jie apvilko Jį purpuriniu apsiaustu, nupynę uždėjo Jam erškėčių vainiką

¹⁸És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

¹⁸ir pradėjo Jį sveikinti: “Sveikas, žydų karaliau!”

¹⁹És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.

¹⁹Jie daužė Jam per galvą nendrine lazda, spjaudė ir priklaupdami garbino Jį.

²⁰Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.

²⁰Pasityčioję nuvilko Jam purpurinį apsiaustą, apvilko Jo paties drabužiais ir išvedė nukryžiuoti.

²¹És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.

²¹Jie privertė vieną grįžtantį iš lauko praeivį­Simoną Kirėnietį, Aleksandro ir Rufo tėvą,­nešti Jo kryžių.

²²És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

²²Ir jie nuvedė Jį į Golgotos vietą; išvertus tai reiškia: “Kaukolės vieta”.

²³És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.

²³Ten davė Jam mira atmiešto vyno, bet Jis negėrė.

²⁴És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

²⁴Nukryžiavę Jį, jie pasidalijo Jo drabužius, mesdami burtą, kas kuriam turi tekti.

²⁵Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.

²⁵Buvo trečia valanda, kai Jį nukryžiavo.

²⁶Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

²⁶Taip pat buvo užrašytas Jo kaltinimas: “Žydų karalius”.

²⁷Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.

²⁷Kartu su Juo nukryžiavo du plėšikus: vieną dešinėje, kitą kairėje.

²⁸És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték.

²⁸Taip išsipildė Rašto žodis: “Jis buvo priskaitytas prie piktadarių”.

²⁹Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

²⁹Einantys pro šalį plūdo Jėzų, kraipydami galvas ir sakydami: “Še Tau, kuris sugriauni šventyklą ir per tris dienas ją atstatai.

³⁰Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!

³⁰Išgelbėk save, nuženk nuo kryžiaus!”

³¹Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

³¹Panašiai tyčiojosi ir aukštieji kunigai su Rašto žinovais, kalbėdami tarp savęs: “Kitus gelbėdavo, o savęs negali išgelbėti.

³²A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.

³²Tegul Kristus, Izraelio karalius, dabar nužengia nuo kryžiaus, kad pamatytume ir įtikėtume”. Kartu nukryžiuotieji irgi užgauliojo Jį.

³³Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

³³Šeštai valandai atėjus, visą kraštą apgaubė tamsa iki devintos valandos.

³⁴És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

³⁴Devintą valandą Jėzus garsiu balsu sušuko: “Elojí, Elojí, lemá sabachtáni?” Tai reiškia: “Mano Dieve, mano Dieve, kodėl mane palikai?!”

³⁵Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

³⁵Kai kurie ten stovintys išgirdę sakė: “Žiūrėk, Jis šaukiasi Elijo”.

³⁶Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.

³⁶Tada vienas nubėgęs primirkė kempinę rūgštaus vyno, užmovė ją ant nendrės ir davė Jam gerti, sakydamas: “Palaukite, pažiūrėsime, ar ateis Elijas Jo nuimti”.

³⁷Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

³⁷Bet Jėzus, garsiai sušukęs, atidavė dvasią.

³⁸És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.

³⁸Ir šventyklos uždanga perplyšo pusiau nuo viršaus iki apačios.

³⁹Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

³⁹Šimtininkas, stovėjęs priešais ir matęs, kaip Jis šaukdamas mirė, tarė: “Tikrai šitas žmogus buvo Dievo Sūnus!”

⁴⁰Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

⁴⁰Ten taip pat buvo moterų, kurios žiūrėjo iš toli; tarp jų ir Marija Magdalietė, Marija­Jokūbo Jaunesniojo ir Jozės motina­ir Salomė.

⁴¹A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

⁴¹Kai Jėzus dar buvo Galilėjoje, jos Jį lydėjo ir Jam tarnavo. Ten buvo ir daug kitų moterų, kartu su Juo atvykusių į Jeruzalę.

⁴²És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,

⁴²Vakarui atėjus, kadangi buvo Prisirengimas,­sabato išvakarės,­

⁴³Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

⁴³atvyko Juozapas iš Arimatėjos, garbingas teismo tarybos narys, kuris irgi laukė Dievo karalystės. Jis drąsiai nuėjo pas Pilotą ir paprašė Jėzaus kūno.

⁴⁴Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?

⁴⁴Pilotas nustebo, argi jau būtų miręs? Jis pasišaukė šimtininką ir paklausė, ar Jėzus jau miręs.

⁴⁵És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

⁴⁵Sužinojęs tai iš šimtininko, jis atidavė Juozapui kūną.

⁴⁶Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

⁴⁶Šis nupirko drobulę, nuėmė Jėzų nuo kryžiaus, įvyniojo į drobulę, paguldė Jį kape, kuris buvo iškaltas uoloje, ir užritino angą akmeniu.

⁴⁷Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék.

⁴⁷Marija Magdalena ir Marija, Jozės motina, matė, kur Jis buvo palaidotas.