¹És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember.

¹Jis vėl atėjo į sinagogą, o ten buvo žmogus su padžiūvusia ranka.

²És lesik vala õt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák õt.

²Jie stebėjo Jį, ar Jis gydys šį sabato dieną, kad galėtų Jėzų apkaltinti.

³Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Állj elõ a középre.

³Jėzus tarė žmogui su padžiūvusia ranka: “Stok į vidurį!”

⁴Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.

⁴O juos paklausė: “Ar sabato dieną leistina daryti gera, ar bloga? Gelbėti gyvybę ar žudyti?” Bet anie tylėjo.

⁵Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lõn, mint a másik.

⁵Tada, rūsčiai juos apžvelgęs ir nuliūdęs dėl jų širdies kietumo, tarė tam žmogui: “Ištiesk ranką!” Šis ištiesė, ir ranka tapo sveika kaip ir kita.

⁶Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék õt.

⁶Išėję fariziejai tuojau pradėjo tartis su erodininkais, kaip Jėzų pražudyti.

⁷Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé õt Galileából és Júdeából,

⁷O Jėzus su savo mokiniais pasitraukė prie ežero. Jį sekė didelė minia iš Galilėjos. Ir iš Judėjos,

⁸És Jeruzsálembõl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének õ hozzá.

⁸Jeruzalės ir Idumėjos, iš anapus Jordano bei Tyro ir Sidono šalies atvyko daugybė žmonių, kurie buvo girdėję apie Jo didelius darbus.

⁹És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák õt.

⁹Jėzus liepė mokiniams laikyti Jam paruoštą nedidelę valtį, kad minia Jo nesuspaustų.

¹⁰Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék õt.

¹⁰Mat Jis buvo daugelį išgydęs, ir visi, kuriuos kankino ligos, veržėsi prie Jo, norėdami Jį paliesti.

¹¹A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala õt, leborulának elõtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.

¹¹Taip pat netyrosios dvasios, vos tik Jį pamačiusios, parpuldavo priešais Jį ir šaukdavo: “Tu esi Dievo Sūnus!”

¹²Õ pedig erõsen fenyegeti vala õket, hogy õt ki ne jelentsék.

¹²Bet Jėzus griežtai jas drausdavo, kad Jo negarsintų.

¹³Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.

¹³Jėzus užkopė ant kalno ir pasišaukė, kuriuos pats norėjo, ir jie atėjo pas Jį.

¹⁴És választa tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje õket prédikálni,

¹⁴Jis paskyrė dvylika, kad jie būtų kartu su Juo ir kad galėtų siųsti juos pamokslauti

¹⁵És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni:

¹⁵ir jie turėtų valdžią gydyti ligas ir išvarinėti demonus:

¹⁶Simont, a kinek Péter nevet ada;

¹⁶Simoną, pavadinęs jį Petru;

¹⁷És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;

¹⁷Zebediejaus sūnų Jokūbą ir Jokūbo brolį Joną (juos pavadinęs Boanerges, tai yra “griaustinio vaikai”);

¹⁸És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,

¹⁸Andriejų, Pilypą, Baltramiejų, Matą, Tomą, Alfiejaus sūnų Jokūbą, Tadą, Simoną Kananietį

¹⁹És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta õt.

¹⁹ir Judą Iskarijotą, kuris Jį ir išdavė. Ir jie grįžo namo.

²⁰Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.

²⁰Vėl susirinko tiek žmonių, kad jie nebegalėjo nė pavalgyti.

²¹A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják õt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.

²¹Saviškiai, apie tai išgirdę, ėjo sulaikyti Jo, sakydami, kad Jis išėjęs iš proto.

²²Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.

²²Atvykę iš Jeruzalės Rašto žinovai sakė: “Jis turi Belzebulą”, ir: “Demonų kunigaikščio jėga Jis išvaro demonus”.

²³Õ pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni?

²³O Jėzus, pasivadinęs juos, kalbėjo palyginimais: “Kaip gali šėtonas išvaryti šėtoną?

²⁴És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.

²⁴Jei karalystė suskilusi, tokia karalystė negali išsilaikyti.

²⁵És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.

²⁵Ir jei namai suskilę, tokie namai negali išsilaikyti.

²⁶És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.

²⁶Ir jei šėtonas sukyla pats prieš save ir tampa susiskaldęs, jis negali išsilaikyti ir žlunga.

²⁷Nem rabolhatja el senki az erõsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erõset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.

²⁷Niekas negali įeiti į galiūno namus ir pasigrobti jo turto, pirmiau nesurišęs galiūno. Tik tada jis apiplėš jo namus.

²⁸Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:

²⁸Iš tiesų sakau jums: bus atleistos žmonių vaikams visos nuodėmės ir piktžodžiavimai, kaip jie bepiktžodžiautų;

²⁹De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

²⁹bet jei kas piktžodžiautų Šventajai Dvasiai, tam niekada nebus atleista, ir jis amžiams bus pasmerktas”.

³⁰Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.

³⁰Mat jie sakė: “Jis turi netyrąją dvasią”.

³¹És megérkezének az õ testvérei és az õ anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván õt.

³¹Atėjo Jėzaus motina ir broliai ir, lauke sustoję, prašė Jį pakviesti.

³²Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.

³²Aplink Jį sėdėjo minia, kai Jam pranešė: “Štai Tavo motina ir broliai bei seserys lauke stovi ir ieško Tavęs”.

³³Õ pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?

³³O Jis atsakė: “Kas yra mano motina ir mano broliai?”

³⁴Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülõkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.

³⁴Ir, apžvelgęs aplinkui sėdinčius, tarė: “Štai mano motina ir mano broliai!

³⁵Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nõtestvérem és az én anyám.

³⁵Kas vykdo Dievo valią, tas mano brolis, ir sesuo, ir motina”.