¹Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az õ tanítványait, és monda nékik:

¹Anomis dienomis, susirinkus gausiai miniai ir žmonėms neturint ko valgyti, Jėzus, pasišaukęs savo mokinius, tarė:

²Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;

²“Gaila man minios! Jau trys dienos žmonės yra su manimi ir neturi ko valgyti.

³És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek.

³Jei paleisiu juos namo alkanus, jie nusilps kelyje, nes kai kurie yra atėję iš toli”.

⁴Az õ tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?

⁴Mokiniai Jam atsakė: “Iš kur dykumoje gauti duonos jiems pavalgydinti?”

⁵És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.

⁵Jėzus paklausė: “Kiek kepalų turite?” Jie atsakė: “Septynis”.

⁶Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.

⁶Tada Jis liepė žmonėms susėsti ant žemės. Paėmęs septynis kepalus, palaimino, laužė ir davė mokiniams dalyti, ir tie padalijo miniai.

⁷Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.

⁷Jie dar turėjo kelias žuveles. Jis palaimino jas ir taip pat liepė dalyti.

⁸Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.

⁸Žmonės pavalgė iki soties, ir jie surinko dar septynias pintines likučių.

⁹Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.

⁹O valgytojų buvo apie keturis tūkstančius. Jėzus paleido juos

¹⁰És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.

¹⁰ir tuojau, įsėdęs su mokiniais į valtį, nuplaukė į Dalmanutos sritį.

¹¹És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt.

¹¹Čia priėjo fariziejų ir pradėjo su Juo ginčytis. Mėgindami Jį, jie reikalavo ženklo iš dangaus.

¹²Õ pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.

¹²Atsidusęs iš dvasios gilumos, Jis tarė: “Ir kam šita karta reikalauja ženklo? Iš tiesų sakau jums: ženklo šiai kartai nebus duota!”

¹³És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.

¹³Ir, palikęs juos, Jis vėl sėdo į valtį ir nuplaukė į kitą krantą.

¹⁴De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.

¹⁴Mokiniai buvo pamiršę pasiimti duonos. Jie teturėjo su savim valtyje vieną kepalą.

¹⁵És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!

¹⁵Jėzus juos įspėjo: “Žiūrėkite, saugokitės fariziejų raugo ir Erodo raugo”.

¹⁶Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.

¹⁶Jie svarstė tarpusavy, sakydami: “Tai todėl, kad nepasiėmėme duonos”.

¹⁷Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?

¹⁷Tai supratęs, Jėzus tarė: “Kam jūs tariatės neturį duonos? Argi vis dar neišmanote ir nesuprantate ir jūsų širdys vis dar užkietėjusios?

¹⁸Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?

¹⁸Turite akis, ir nematote; turite ausis, ir negirdite? Argi neatsimenate,

¹⁹Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.

¹⁹jog penkis kepalus Aš sulaužiau penkiems tūkstančiams? O kiek pilnų pintinių trupinių pririnkote?” Jie atsakė: “Dvylika”.

²⁰Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.

²⁰“O kai septynis kepalus sulaužiau keturiems tūkstančiams, kiek pilnų pintinių trupinių pririnkote?” Jie atsakė: “Septynias”.

²¹És monda nékik: Hogy nem értitek hát?

²¹Tada Jis tarė: “Tai kaipgi vis dar nesuprantate?!”

²²Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.

²²Jie ateina į Betsaidą. Ten atveda pas Jėzų neregį ir prašo jį palytėti.

²³Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?

²³Jis paėmė neregį už rankos ir nusivedė už kaimo. Ten spjovė jam į akis, uždėjo ant jo rankas ir paklausė: “Ar ką nors matai?”

²⁴Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

²⁴Šis apsižvalgęs tarė: “Regiu žmones. Lyg kokius medžius matau juos vaikščiojančius”.

²⁵Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.

²⁵Jis vėl rankomis palietė jo akis ir liepė apsižvalgyti. Ir šis tapo sveikas ir viską aiškiai matė.

²⁶És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

²⁶Jėzus išsiuntė jį namo, sakydamas: “Neužeik į kaimą ir niekam ten nepasakok!”

²⁷És elméne Jézus és az õ tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?

²⁷Jėzus su savo mokiniais išėjo į Pilypo Cezarėjos kaimus. Kelyje klausė mokinius: “Kuo mane žmonės laiko?”

²⁸Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.

²⁸Jie atsakė: “Vieni­Jonu Krikštytoju, kiti­Eliju, treti­vienu iš pranašų”.

²⁹És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.

²⁹Tada Jis paklausė: “O jūs kuo mane laikote?” Petras Jam atsakė: “Tu esi Kristus”.

³⁰És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felõle.

³⁰Tada Jėzus griežtai įsakė niekam apie Jį nekalbėti.

³¹És kezdé õket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.

³¹Jis pradėjo juos mokyti, jog Žmogaus Sūnus turės daug iškentėti, būti vyresniųjų, aukštųjų kunigų bei Rašto žinovų atmestas, nužudytas ir po trijų dienų prisikelti.

³²És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván õt, kezdé dorgálni.

³²Jis tai kalbėjo visiškai atvirai. Tada Petras, pasivadinęs Jį į šalį, ėmė Jį drausti.

³³És õ megfordulván és az õ tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

³³Jėzus atsigręžęs pažiūrėjo į mokinius ir sudraudė Petrą: “Eik šalin, šėtone, nes tu mąstai ne apie tai, kas Dievo, o kas žmonių!”

³⁴A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.

³⁴Pasišaukęs minią ir savo mokinius, Jėzus prabilo: “Jei kas nori eiti paskui mane, teišsižada pats savęs, teima savo kryžių ir teseka manimi.

³⁵Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.

³⁵Kas nori išgelbėti savo gyvybę, tas ją praras; o kas praras savo gyvybę dėl manęs ir dėl Evangelijos, tas ją išgelbės.

³⁶Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

³⁶Kokia gi žmogui nauda, jeigu jis laimėtų visą pasaulį, o pakenktų savo sielai?

³⁷Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?

³⁷Arba kuo žmogus galėtų išsipirkti savo sielą?!

³⁸Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.

³⁸Jei kas gėdisi manęs ir mano žodžių šios svetimaujančios ir nuodėmingos kartos akivaizdoje, to gėdysis ir Žmogaus Sūnus, kai Jis ateis savo Tėvo šlovėje su šventaisiais angelais”.