¹Mikor pedig reggel lõn, tanácsot tartának mind a fõpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy õt megöljék.

¹Rytui išaušus, visi aukštieji kunigai ir tautos vyresnieji nusprendė, kad Jėzus turi būti nužudytas.

²És megkötözvén õt, elvivék, és átadák õt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.

²Surišę nuvedė ir atidavė Jį valdytojui Poncijui Pilotui.

³Akkor látván Júdás, a ki õt elárulá, hogy elítélték õt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a fõpapoknak és a véneknek,

³Pamatęs, jog Jėzus pasmerktas, išdavikas Judas gailėjosi ir nunešė atgal aukštiesiems kunigams ir vyresniesiems trisdešimt sidabrinių,

⁴Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.

⁴sakydamas: “Nusidėjau, išduodamas nekaltą kraują”. Tie atsakė: “Kas mums darbo? Tu žinokis!”

⁵Õ pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.

⁵Nusviedęs šventykloje pinigus, jis išbėgo ir pasikorė.

⁶A fõpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.

⁶Aukštieji kunigai paėmė sidabrinius ir kalbėjo: “Jų negalima dėti į šventyklos iždą, nes tai užmokestis už kraują”.

⁷Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetõnek.

⁷Jie pasitarė ir už juos nupirko puodžiaus dirvą ateiviams laidoti.

⁸Ezért hívják ezt a mezõt vérmezejének mind e mai napig.

⁸Todėl ta dirva iki šios dienos vadinasi Kraujo dirva.

⁹Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részérõl megbecsültek,

⁹Tuomet išsipildė, kas buvo parašyta per pranašą Jeremiją: “Ir paėmė trisdešimt sidabrinių­įkainotojo kainą, už kurią buvo Jį suderėję iš Izraelio vaikų,­

¹⁰És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.

¹⁰ir atidavė juos už puodžiaus dirvą; taip man Viešpats buvo paskyręs”.

¹¹Jézus pedig ott álla a helytartó elõtt; és kérdezé õt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.

¹¹O Jėzus stovėjo valdytojo akivaizdoje. Valdytojas Jį klausė: “Ar Tu esi žydų karalius?” Jėzus atsakė: “Taip yra, kaip sakai”.

¹²És mikor vádolák õt a fõpapok és a vének, semmit sem felele.

¹²Aukštųjų kunigų ir vyresniųjų kaltinamas, Jis nieko neatsakė.

¹³Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?

¹³Tada Pilotas klausė: “Ar negirdi, kiek daug jie prieš Tave liudija?”

¹⁴És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.

¹⁴Bet Jis neatsakė jam nė žodžio ir tuo labai nustebino valdytoją.

¹⁵Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.

¹⁵Per šventę valdytojas buvo pratęs paleisti miniai vieną kalinį, kurio ji norėdavo.

¹⁶Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.

¹⁶Tuo metu jie turėjo pagarsėjusį kalinį, vardu Barabą.

¹⁷Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?

¹⁷Todėl, žmonėms susirinkus, Pilotas klausė: “Kurį norite, kad jums paleisčiau: Barabą ar Jėzų, vadinamą Kristumi?”

¹⁸Mert jól tudja vala, hogy irigységbõl adák õt kézbe.

¹⁸Nes jis žinojo, kad Jėzų jie buvo išdavę iš pavydo.

¹⁹A mint pedig õ az ítélõszékben ül vala, külde õ hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban õ miatta.

¹⁹Sėdinčiam teismo krėsle Pilotui žmona atsiuntė įspėjimą: “Nieko nedaryk šitam teisiajam, nes šiąnakt sapne labai dėl Jo kentėjau”.

²⁰A fõpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

²⁰Bet aukštieji kunigai ir vyresnieji įtikino minią, kad prašytų paleisti Barabą, o Jėzų pražudytų.

²¹Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettõ közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.

²¹Tada valdytojas jiems tarė: “Kurį iš šių dviejų norite, kad jums paleisčiau?” Jie šaukė: “Barabą!”

²²Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!

²²Pilotas paklausė: “Ką gi man daryti su Jėzumi, kuris vadinamas Kristumi?” Jie visi rėkė: “Nukryžiuok Jį!”

²³A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!

²³Jis klausė: “Ką bloga Jis padarė?” Bet jie dar garsiau šaukė: “Nukryžiuok Jį!”

²⁴Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság elõtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétõl; ti lássátok!

²⁴Pilotas, pamatęs, kad nieko nelaimi, o sąmyšis tik didėja, paėmė vandens, nusiplovė rankas minios akivaizdoje ir tarė: “Aš nekaltas dėl šio teisiojo kraujo. Jūs žinokitės!”

²⁵És felelvén az egész nép, monda: Az õ vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.

²⁵Visi žmonės šaukė: “Jo kraujas tekrinta ant mūsų ir ant mūsų vaikų!”

²⁶Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.

²⁶Tada jis paleido jiems Barabą, o Jėzų nuplakdinęs atidavė nukryžiuoti.

²⁷Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az õrházba, és oda gyûjték hozzá az egész csapatot.

²⁷Valdytojo kareiviai nusivedė Jėzų į pretorijų ir surinko aplink jį visą kuopą.

²⁸És levetkeztetvén õt, bíbor palástot adának reá.

²⁸Jie išrengė Jį ir apsiautė raudonu apsiaustu.

²⁹És tövisbõl fonott koronát tõnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva elõtte, csúfolják vala õt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!

²⁹Nupynę erškėčių vainiką, uždėjo Jam ant galvos, o į Jo dešinę įspraudė nendrę. Po to tyčiodamiesi klūpčiojo prieš Jį ir sakė: “Sveikas, žydų karaliau!”

³⁰És mikor megköpdösék õt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.

³⁰Spjaudydami Jį, stvėrė iš Jo nendrę ir čaižė per galvą.

³¹És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az õ maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék õt.

³¹Pasityčioję iš Jo, jie nusiautė apsiaustą, apvilko Jo paties drabužiais ir išsivedė nukryžiuoti.

³²Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az õ keresztjét.

³²Išeidami jie sutiko žmogų iš Kirėnės, vardu Simoną. Tą privertė nešti Jėzaus kryžių.

³³És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,

³³Atėję į vietą, vadinamą Golgota (tai yra: “Kaukolės vieta”),

³⁴Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.

³⁴davė Jam gerti rūgštaus vyno, sumaišyto su tulžimi, bet Jėzus paragavęs negėrė.

³⁵Minek utána pedig megfeszíték õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.

³⁵Nukryžiavę Jį, pasidalijo Jo drabužius, mesdami burtą, kad išsipildytų, kas buvo per pranašą pasakyta: “Jie dalinosi mano drabužius ir dėl mano apdaro metė burtą”.

³⁶És leülvén, ott õrzik vala õt.

³⁶Ir ten pat susėdę, saugojo Jį.

³⁷És feje fölé illeszték az õ kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.

³⁷Viršum Jo galvos jie prisegė užrašytą Jo kaltinimą: “Šitas yra Jėzus, žydų karalius”.

³⁸Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felõl, és a másikat balkéz felõl.

³⁸Kartu su Juo buvo nukryžiuoti du plėšikai, vienas iš dešinės, kitas iš kairės.

³⁹Az arramenõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván.

³⁹Einantys pro šalį užgauliojo Jėzų, kraipydami galvas

⁴⁰És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrõl!

⁴⁰ir sakydami: “Še Tau, kuris sugriauni šventyklą ir per tris dienas atstatai; išgelbėk save! Jei esi Dievo Sūnus, nuženk nuo kryžiaus!”

⁴¹Hasonlóképen a fõpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:

⁴¹Taip pat tyčiojosi aukštieji kunigai su Rašto žinovais ir vyresniaisiais, kalbėdami:

⁴²Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, és majd hiszünk néki.

⁴²“Kitus išgelbėdavo, o pats negali išsigelbėti. Jeigu Jis Izraelio karalius, tenužengia dabar nuo kryžiaus, ir mes Juo tikėsime.

⁴³Bízott az Istenben; mentse meg most õt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.

⁴³Jis pasitikėjo Dievu, tad teišvaduoja Tas dabar Jį, jeigu Jam Jo reikia, nes Jis sakė: ‘Aš Dievo Sūnus’ ”.

⁴⁴A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.

⁴⁴Taip pat Jį užgauliojo ir kartu nukryžiuoti plėšikai.

⁴⁵Hat órától kezdve pedig sötétség lõn mind az egész földön, kilencz óráig.

⁴⁵Nuo šeštos iki devintos valandos visą kraštą gaubė tamsa.

⁴⁶Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

⁴⁶O apie devintą valandą Jėzus sušuko garsiu balsu: “Elí, Elí, lemá sabachtáni?”, tai reiškia: “Mano Dieve, mano Dieve, kodėl mane palikai?!”

⁴⁷Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.

⁴⁷Kai kurie iš ten stovėjusiųjų, tai išgirdę, sakė: “Jis šaukiasi Elijo”.

⁴⁸És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot võn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tûzvén, inni ád vala néki.

⁴⁸Ir tuoj vienas iš jų pribėgęs paėmė kempinę, primirkė ją rūgštaus vyno, užmovė ant nendrės ir padavė Jam gerti.

⁴⁹A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljõ-é Illés, hogy megszabadítsa õt?

⁴⁹Kiti kalbėjo: “Liaukis! Pažiūrėsim, ar ateis Elijas Jo išgelbėti”.

⁵⁰Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.

⁵⁰Tada Jėzus, dar kartą sušukęs garsiu balsu, atidavė dvasią.

⁵¹És ímé a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kõsziklák megrepedezének;

⁵¹Ir štai šventyklos uždanga perplyšo pusiau nuo viršaus iki apačios, ir žemė sudrebėjo, ir uolos ėmė skeldėti.

⁵²És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.

⁵²Atsidarė kapai, ir daug užmigusių šventųjų kūnų prisikėlė.

⁵³És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.

⁵³Išėję iš kapų po Jo prisikėlimo, jie atėjo į šventąjį miestą ir daug kam pasirodė.

⁵⁴A százados pedig és a kik õ vele õrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!

⁵⁴Šimtininkas ir kiti su juo saugojantys Jėzų, pamatę žemės drebėjimą ir visa, kas dėjosi, labai išsigando ir sakė: “Tikrai šitas buvo Dievo Sūnus!”

⁵⁵Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélõdnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;

⁵⁵Tenai buvo daug moterų, kurios žiūrėjo iš tolo. Jos sekė paskui Jėzų nuo Galilėjos, Jam tarnaudamos.

⁵⁶Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.

⁵⁶Tarp jų buvo Marija Magdalietė, Jokūbo ir Jozės motina Marija ir Zebediejaus sūnų motina.

⁵⁷Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;

⁵⁷Vakarui atėjus, atvyko vienas turtingas žmogus iš Arimatėjos, vardu Juozapas, kuris irgi buvo tapęs Jėzaus mokiniu.

⁵⁸Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.

⁵⁸Jis nuėjo pas Pilotą ir paprašė Jėzaus kūno. Pilotas įsakė kūną atiduoti.

⁵⁹És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,

⁵⁹Juozapas paėmė kūną, įvyniojo į švarią drobulę

⁶⁰És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.

⁶⁰ir paguldė savo naujame kape, kurį buvo išsikaldinęs uoloje. Užritęs didelį akmenį ant kapo angos, nuėjo.

⁶¹Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.

⁶¹Ten buvo Marija Magdalietė ir kita Marija, kurios sėdėjo priešais kapą.

⁶²Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyûlének a fõpapok és a farizeusok Pilátushoz,

⁶²Kitą dieną, po Prisirengimo dienos, susirinko pas Pilotą aukštieji kunigai bei fariziejai

⁶³Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitetõ még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.

⁶³ir kalbėjo: “Valdove, mes prisimename, jog tas suvedžiotojas, dar gyvas būdamas, sakė: ‘Po trijų dienų prisikelsiu’.

⁶⁴Parancsold meg azért, hogy õrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az õ tanítványai odamenvén éjjel, ellopják õt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsõnél.

⁶⁴Įsakyk tad saugoti kapą iki trečios dienos, kad kartais nakčia atėję Jo mokiniai nepavogtų Jo ir nepaskelbtų žmonėms: ‘Jis prisikėlė iš numirusių’. Pastaroji apgavystė būtų blogesnė už pirmąją”.

⁶⁵Pilátus pedig monda nékik: Van õrségetek; menjetek, õríztessétek, a mint tudjátok.

⁶⁵Pilotas jiems atsakė: “Štai jums sargyba­eikite ir saugokite, kaip išmanote”.

⁶⁶Õk pedig elmenvén, a sírt õrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az õrséggel.

⁶⁶Jie nuėjo, pastatė prie kapo sargybą ir paženklino antspaudu akmenį.