¹És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába.

¹Įlipęs į valtį, Jėzus persikėlė per ežerą ir sugrįžo į savo miestą.

²És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvõ gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bûneid.

²Ir štai Jam atnešė paralyžiuotą žmogų, paguldytą ant gulto. Pamatęs jų tikėjimą, Jėzus tarė paralyžiuotajam: “Būk drąsus, sūnau, tavo nuodėmės atleistos!”

³És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól.

³Kai kurie Rašto žinovai ėmė murmėti: “Jis piktžodžiauja!”

⁴És Jézus, látva az õ gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?

⁴Žinodamas jų mintis, Jėzus tarė: “Kam piktai mąstote savo širdyje?

⁵Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?

⁵Kas gi lengviau­ar pasakyti: ‘Tavo nuodėmės atleistos!’, ar liepti: ‘Kelkis ir vaikščiok!’?

⁶Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bûnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.

⁶Ir todėl, kad žinotumėte Žmogaus Sūnų turint galią žemėje atleisti nuodėmes,­čia Jis kreipėsi į paralyžiuotąjį:­Kelkis, pasiimk savo gultą ir eik namo!”

⁷És az felkelvén, haza méne.

⁷Šis atsikėlė ir nuėjo į savo namus.

⁸A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsõíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.

⁸Visa tai pamačiusios, minios stebėjosi ir šlovino Dievą, suteikusį tokią galią žmonėms.

⁹És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedõ helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé õt.

⁹Iškeliaudamas iš ten, Jėzus pamatė muitinėje sėdintį žmogų, vardu Matą, ir tarė jam: “Sek paskui mane!” Šis atsikėlė ir nusekė paskui Jį.

¹⁰És lõn, a mikor õ letelepedék a házban, ímé sok vámszedõ és bûnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az õ tanítványaival az asztalhoz.

¹⁰Kai Jėzus sėdėjo namuose prie stalo, ten susirinko daug muitininkų bei nusidėjėlių, kurie susėdo šalia Jo ir Jo mokinių.

¹¹És látva ezt a farizeusok, mondának az õ tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedõkkel és bûnösökkel együtt?

¹¹Fariziejai, tai išvydę, sakė Jo mokiniams: “Kodėl jūsų Mokytojas valgo su muitininkais ir nusidėjėliais?”

¹²Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.

¹²Tai išgirdęs, Jėzus atsiliepė: “Ne sveikiesiems reikia gydytojo, o ligoniams.

¹³Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bûnösöket a megtérésre.

¹³Eikite ir pasimokykite, ką reiškia žodžiai: ‘Aš noriu gailestingumo, o ne aukos’. Aš atėjau šaukti ne teisiųjų, bet nusidėjėlių atgailai”.

¹⁴Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bõjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bõjtölnek?

¹⁴Tada priėjo Jono mokiniai ir paklausė: “Kodėl mes ir fariziejai daug pasninkaujame, o Tavo mokiniai nepasninkauja?”

¹⁵És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a võlegény? de eljõnek a napok, a mikor elvétetik tõlök a võlegény, és akkor bõjtölni fognak.

¹⁵Jėzus jiems atsakė: “Argi gali vestuvininkai gedėti, kol su jais yra jaunikis? Bet ateis dienos, kai jaunikis iš jų bus atimtas, ir tada jie pasninkaus.

¹⁶Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.

¹⁶Niekas sudėvėto drabužio nelopo naujo audinio lopu, nes toks lopinys atplėšia drabužio gabalą, ir pasidaro dar didesnė skylė.

¹⁷Új bort sem töltenek ó tömlõkbe; máskülönben a tömlõk szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlõk is elvesznek; hanem az új bort új tömlõkbe töltik, és mindkettõ megmarad.

¹⁷Taip pat niekas nepila jauno vyno į senus vynmaišius, nes antraip vynmaišiai plyštų, vynas išsilietų ir vynmaišiai niekais nueitų. Bet jaunas vynas pilamas į naujus vynmaišius, ir abeji išsilaiko”.

¹⁸Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy fõember eljövén leborula elõtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.

¹⁸Jam taip bekalbant, prisiartino vienas vyresnysis, pagarbino Jį ir tarė: “Ką tik mirė mano dukrelė. Bet ateik, uždėk ant jos ranką, ir ji atgis”.

¹⁹És felkelvén Jézus követé õt tanítványaival együtt.

¹⁹Jėzus atsikėlė ir nuėjo paskui jį kartu su savo mokiniais.

²⁰És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az õ ruhájának szegélyét.

²⁰Ir štai moteris, dvylika metų serganti kraujoplūdžiu, prisiartino iš paskos ir palietė Jo apsiausto apvadą.

²¹Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.

²¹Mat ji pati sau kalbėjo: “Jei tik palytėsiu Jo drabužį­išgysiu”.

²²Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.

²²Jėzus, atsigręžęs ir ją pamatęs, tarė: “Pasitikėk, dukra, tavo tikėjimas išgydė tave”. Ir tą pačią akimirką moteris pagijo.

²³És Jézus a fõember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,

²³Atėjęs į vyresniojo namus ir pamatęs vamzdininkus bei šurmuliuojančią minią,

²⁴Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették õt.

²⁴Jėzus paliepė: “Pasitraukite, nes mergaitė ne mirus, o miega”. Jie tik šaipėsi iš Jo.

²⁵Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.

²⁵Kai minia buvo išvaryta, Jis įėjo vidun, paėmė mergaitę už rankos, ir ji atsikėlė.

²⁶És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.

²⁶Garsas apie tai pasklido po visą aną kraštą.

²⁷És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé õt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!

²⁷Jėzui išeinant, du neregiai sekė paskui Jį ir šaukė: “Pasigailėk mūsų, Dovydo Sūnau!”

²⁸Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.

²⁸Kai Jis pasiekė namus, neregiai užėjo pas Jį. Jėzus paklausė: “Ar tikite, kad Aš galiu tai padaryti?” Šie atsakė: “Taip, Viešpatie!”

²⁹Akkor illeté az õ szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.

²⁹Tada Jis palietė jų akis ir tarė: “Tebūna jums pagal jūsų tikėjimą”.

³⁰És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja!

³⁰Ir jų akys atsivėrė. Jėzus griežtai jiems įsakė: “Žiūrėkite, kad niekas nesužinotų!”

³¹Azok pedig kimenvén, elterjeszték az õ hírét abban az egész tartományban.

³¹Tačiau tie išėję išgarsino Jį po visą tą kraštą.

³²Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngõs néma embert hozának néki.

³²Jiems išėjus, štai atvedė pas Jį demono apsėstą nebylį.

³³És az ördögöt kiûzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben!

³³Išvarius demoną, nebylys prakalbo. Minios stebėjosi ir sakė: “Dar niekad Izraelyje nebuvo tokių dalykų”.

³⁴A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.

³⁴O fariziejai kalbėjo: “Jis išvaro demonus jų valdovo jėga”.

³⁵És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erõtelenséget a nép között.

³⁵Jėzus ėjo per visus miestus ir kaimus, mokydamas jų sinagogose, skelbdamas karalystės Evangeliją ir gydydamas visas žmonių ligas bei negalias.

³⁶Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.

³⁶Matydamas minias, Jis gailėjosi žmonių, nes jie buvo suvargę ir išsklaidyti lyg avys be piemens.

³⁷Akkor monda az õ tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.

³⁷Tuomet Jis tarė savo mokiniams: “Pjūtis didelė, o darbininkų maža.

³⁸Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az õ aratásába.

³⁸Todėl melskite pjūties Viešpatį, kad siųstų darbininkų į savo pjūtį”.