¹Grádicsok éneke.

¹Viešpatie, atsimink Dovydą ir visą jo vargą.

²A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

²Jis priesaiką Viešpačiui davė ir įžadą Jokūbo Galingajam:

³Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

³“Aš neįžengsiu savo pastogėn, lovon negulsiu ilsėtis,

⁴Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

⁴akims miegoti neleisiu, vokams užsimerkti,

⁵Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

⁵kol nesurasiu Viešpačiui vietos, buveinės Jokūbo Galingajam!”

⁶Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

⁶Štai mes išgirdome ją esant Efratoje, suradome Jaaro laukuose.

⁷Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

⁷Įeikime į Jo palapines, parpulkime prie Jo kojų pakojo!

⁸Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

⁸Viešpatie, pakilk į savo poilsio vietą, Tu ir Tavo stiprybės skrynia.

⁹Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

⁹Kunigai tegul apsivelka teisumu, o šventieji tešaukia iš džiaugsmo!

¹⁰Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

¹⁰Dėl savo tarno Dovydo, nenugręžk savo veido nuo savo pateptojo.

¹¹Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

¹¹Dovydui Viešpats tiesoje yra prisiekęs, neatšaukiamą priesaiką davęs: “Tavo palikuonį pasodinsiu į tavąjį sostą!

¹²Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

¹²Jei sūnūs tavieji mano sandoros ir mano pamokymų laikysis, jų palikuonys taip pat per amžius sėdės tavo soste”.

¹³Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

¹³Viešpats pasirinko Siono kalną, čia Jis panoro gyventi.

¹⁴Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

¹⁴“Šita yra mano poilsio vieta per amžius. Čia gyvensiu, nes Aš taip panorėjau!

¹⁵Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

¹⁵Aš jo maistą palaiminsiu, pasotinsiu vargšus duona.

¹⁶Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

¹⁶Jo kunigus išgelbėjimo rūbu apvilksiu, šventieji šauks iš džiaugsmo.

¹⁷Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

¹⁷Čia išauginsiu Dovydui ragą, žibintą savo pateptajam paruošiu.

¹⁸Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

¹⁸Jo visus priešus sugėdinsiu, o ant jo galvos karūna spindės”.