¹Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bûnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?

¹Ką gi sakysime? Gal mums pasilikti nuodėmėje, kad gausėtų malonė?

²Távol legyen: a kik meghaltunk a bûnnek, mimódon élnénk még abban?

²Jokiu būdu! Mirę nuodėmei, kaipgi gyvensime joje?

³Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az õ halálába keresztelkedtünk meg?

³Argi nežinote, jog mes, pakrikštyti Jėzuje Kristuje, buvome pakrikštyti Jo mirtyje?

⁴Eltemettettünk azért õ vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsõsége által, azonképen mi is új életben járjunk.

⁴Taigi krikštu mes esame kartu su Juo palaidoti mirtyje, kad kaip Kristus buvo prikeltas iš numirusių Tėvo šlove, taip ir mes gyventume naują gyvenimą.

⁵Mert ha az õ halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is [azok] leszünk.

⁵Jei esame suaugę su Jo mirties paveikslu, būsime suaugę ir su prisikėlimo,

⁶Tudván azt, hogy a mi ó emberünk õ vele megfeszíttetett, hogy megerõtelenüljön a bûnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bûnnek:

⁶žinodami, jog mūsų senasis žmogus buvo nukryžiuotas kartu su Juo, kad būtų sunaikintas nuodėmės kūnas ir kad mes daugiau nebevergautume nuodėmei.

⁷Mert a ki meghalt, felszabadult a bûn alól.

⁷Juk kas miręs, tas išlaisvintas iš nuodėmės.

⁸Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is õ vele.

⁸Jeigu esame mirę su Kristumi, tikime, kad ir gyvensime su Juo.

⁹Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,

⁹Žinome, kad, prisikėlęs iš numirusių, Kristus daugiau nebemiršta; mirtis jau nebeturi Jam galios.

¹⁰Mert hogy meghalt, a bûnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.

¹⁰Kad Jis mirė, tai mirė nuodėmei kartą visiems laikams, o kad gyvena­gyvena Dievui.

¹¹Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

¹¹Taip ir jūs laikykite save mirusiais nuodėmei, o gyvais Dievui Kristuje Jėzuje, mūsų Viešpatyje.

¹²Ne uralkodjék tehát a bûn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az õ kívánságaiban:

¹²Todėl neleiskite nuodėmei viešpatauti jūsų mirtingame kūne, kad nepasiduotumėte jo geiduliams.

¹³Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bûnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.

¹³Neduokite nuodėmei savo kūno narių kaip neteisumo ginklų, bet paveskite save Dievui, kaip iš numirusiųjų atgijusius, ir savo narius Jam­kaip teisumo ginklus.

¹⁴Mert a bûn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.

¹⁴Nuodėmė neturi jums viešpatauti: jūs ne įstatymo, bet malonės valdžioje.

¹⁵Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.

¹⁵Tai ką? Gal darysime nuodėmes, jei esame ne įstatymo, bet malonės valdžioje? Jokiu būdu!

¹⁶Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bûnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?

¹⁶Argi nežinote, kad pasiduodami kam nors vergauti, jūs iš tiesų tampate vergais to, kuriam paklūstate: ar tai būtų nuodėmė, vedanti į mirtį, ar paklusnumas, vedantis į teisumą.

¹⁷De hála az Istennek, hogy [jóllehet] a bûn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok.

¹⁷Bet ačiū Dievui, kad, nors buvote nuodėmės vergais, jūs iš širdies paklusote tam mokymo pavyzdžiui, kuriam buvote pavesti;

¹⁸Felszabadulván pedig a bûn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.

¹⁸ir, išlaisvinti iš nuodėmės, tapote teisumo tarnais.

¹⁹Emberi módon szólok a ti testeteknek erõtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.

¹⁹Kalbu grynai žmogiškai dėl jūsų kūniško silpnumo. Kaip buvote atidavę savo kūno narius vergauti netyrumui ir nedorybei, kad elgtumėtės nedorai, taip pat atiduokite savo narius vergauti teisumui, kad taptumėte šventi.

²⁰Mert mikor a bûn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok.

²⁰Būdami nuodėmės vergai, jūs buvote nepriklausomi nuo teisumo.

²¹Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, a miket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.

²¹Bet kokį vaisių turėjote tuomet iš to, ko dabar gėdijatės? Juk tų dalykų galas­mirtis.

²²Most pedig, minekutána felszabadultatok a bûn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.

²²O dabar, išlaisvinti iš nuodėmės ir tapę Dievo tarnais, turite kaip vaisių­šventumą, ir kaip baigtį­amžinąjį gyvenimą.

²³Mert a bûn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

²³Atpildas už nuodėmę­mirtis, o Dievo dovana­amžinasis gyvenimas per Jėzų Kristų, mūsų Viešpatį.